Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

4. szám - MŰHELY - Pethő Gyula: „... a kultúra az ember környezetének védelme" -Múltidézés a 75 éves Gonda Györggyel -

Iskolák, érettségi Szombathelyen. Fiatalon kezdtem érdeklődni a közélet, a politika hánt. Húsz éves voltam, amikor 1943-ban tagja lettem a szociáldemokrata pártnak. Nagyapám amolyan politizáló ember volt, aki igyekezett eligazodni - és eligazítani - a kor politikai, emberi gondjaiban. S ezek „átjönnek" az én gondolataimba is. Maradandó benyomást keltett, hogy ún. majori iskolába jártam. (Egy tantermes iskola, a fát is magunk láttuk amikor már fűteni kellett.) Mindezek apró részletei egy életútnak, amelyek összeszövődnek, élettapasztalattá sűrűsödnek. Viszonylag rövid vasi politikai tevékenység után Győr (Győr-Sopron) megyei évek, s a fővárosban minisztériumokban végzett munka következett, majd ismét Vas megye. Milyen gondolatokkal, tervekkel, életfilozófiával kezdted az itthoni munkát? Amikor 1957-ben - 84 évesen - hazajöttem, nem tudtam szétválasztani az adott körülményeket a reményektől, hogy milyen jó lenne, ha ez másképpen lehetne. Itt a megyeszékhely, s az éppenséggel elég nyomorúságos helyzetben lévő megye (határsáv, stb.), s itt a kérdés: mit lehetne tenni, hogy a gazdaság és a kultúra feltételei javuljanak, megjelenjenek és kellő megbecsülést kapjanak. A dolgokat és lényegüket látva, magától értetődő volt: itt nincs külön a múlt, nincs külön a jelen mint olyan, hanem nagyon is együtt van a jövőt illető törekvésekkel és szándékokkal. Egységben adódott számomra mindaz ami fontos, azzal a reménységgel, hogy jobban is lehetne csinálni annál, mint ami éppen van. Érdekes dokumentumot látok az asztalon, a Magyar Történelmi Emlékbizottság kiadványát. Volt hatása e kötet írásainak a későbbi társadalom-felfogásodra ? A dolgok történeti rendje szerint is szólnom kell róla. Ez nekem nagyon fontos útravaló volt - Bajcsy-2^silinszky Endrétől Szekfu Gyuláig és Kovács Imréig, hogy csak néhány nevet említsek - mit tartottak éppen akkor fontosnak. Talán meglepő, de az itteni szociáldemokratáknak kapcsolata volt az Emlékbizottsággal. így került néhány példány Szombathelyre - és hozzám is. Féltett kincsként őrzöm. Olvasmányélményeimből, édesanyám könyvszeretetéből, a kritikus idők történéseinek nyomon követéséből, a szociáldemokrata párt, a politika és a történelem hanti érdeklődésemből adódott, hogy milyen módon fogtam fel a megbízatásomat és az értékeket, s mit próbáltam ezekből összehozni, alkalmazni - itthon. Először nyilván a gazdaság fejlesztését kellett szem előtt tartani... Úgy van. 1957-ben eléggé elkeseredett közegbe kerültem: vasfüggöny, kevés üzem, kevés munkalehetőség. Csökkenteni kellett a munkanélküliséget, tehát új üzemeket, gyárakat kellett telepíteni. Igaz, azóta néhány 19