Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

3. szám - IN MEMORIAM - Kuntár Lajos: Haláláig kötődött a szülőföldjéhez. -Fülöp Géza (1928-1998) -

rétjei, a romantikus vasi tájak voltak a színfalai az evilágrajöttének, s a Sors akaratából ugyanezek lettek tanúi elfáradt szíve utolsó dobbanásának, szemei végleges lezárulásának. Dr. Fülöp Géza életútjának ismerői tudják, hogy az egész 70 évét a szülőföld vonzásában, haláláig kötődve hozzá élte le. A középiskolai tanulmányait végig jeles eredménnyel Szentgotthárdon 1947-ben befejező vasi fiú, még ugyanebben az évben Budapestre került: a Pázmány Péter, - az 1951. évi névváltozás után -, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar, német és könyvtár szakos hallgatója lett. Az 1951-ben megszerzett diploma után nyomban megfelelő munkahelyet biztosító főváros ugyan véglegesen magához kötötte Fülöp Gézát, de a sikeres életpálya sem tudta feledtetni vele az életet adó és felnevelő vasi földet, különösen nem Hegyhátszentmártont, benne a szülői házat, amelyben gyakran tért meg édesanyja látogatására, segítésére, annak halála után pedig pihenésre, feltöltődésre, munkaváltásra, hiszen mint azt az 1995. május 1-én kelt levelében írta nekem: „a 100 éves házban és körülötte mindig sok a munka. Ott is dolgozunk, csak éppen mást és jó levegőn, szép környezetben." Dr. Fülöp Géza jelentős személyisége a magyar művelődésügynek. Első munkahelye a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára volt. Három év múltán, 1954-től 1961-ig az Akadémiai Kiadóban dolgozott. A könyvtárosképzésbe 1959-ben kapcsolódott be, főállású munkatársa azonban csak 1961-től lett a nagytekintélyű dr. Kovács Máté vezette tanszéknek. Az egyetem negyedik emeleti, Dunára néző egyik szobájában ismerkedtem meg Fülöp Gézával. Már az első találkozásunkon történt tartós beszélgetésünk megalapozta a későbbi kapcsolatunkat. Barátságunkban mindenkor kulcsszerepet kapott a vasi mivoltunk mellett, Szentgotthárd és gimnáziuma, az indulásunk sok azonossága: mindketten „bejárók" voltunk, s az ebből adódó nehézségek ellenére felvérteztük magunkat tudással, emberséggel, a könyv határtalan szeretetével. A könyvtárosok szakképesítését előíró rendelkezések alapján Vas megyéből 1956-tól hatan lettünk hallgatói az ELTE könyvtártudományi tanszékének. Valamennyien éreztük Fülöp Géza bátorítását, segítő szándékát. A különböző szintű beszámolóknál külön értékelte a vasi témafeldolgozásokat. Neki is szerepe volt abban, hogy az egyetemi tanulmányaim elején felkeltett érdeklődésem az olvasási kultúránk reformkori kezdetei hánt tartóssá vált, s alkotó erővé fejlődött. Az ő ösztönzésére kezdtem a könyvtárügy gyökereit jelentő olvasókörök és a népkönyvtárak történetének kutatásához, feldolgozásához. „A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban." című monográfiájában hivatkozik is erre a tanulmányomra. 82