Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

3. szám - IN MEMORIAM - Boriska István: Egy pótolhatatlan személyiség. - Szigetváry Ferenc (1926-1998)-

AZ Ő LEGNAGYOBB TELJESÍTMÉNYE Feri soktehetségű és sokoldalú ember volt. Legnagyobb teljesítményének egyfelől a Vas megyei patikamúzeum-szervezet létrehozását tartják. Ennek, dr. Küttel Dezsőn kívül, valóban ő volt az egyik megalapozója. Sőt, sok más hazai gyűjteménynek is Szigetváry Ferenc lett a legjobb mentora: a budaváritól a szegediig, vagy a pécsitől az egerszegi és fehérvári patikamúzeumokig. Másfelől érdemei valóban elévülhetetlenek maradtak a magyar gyógyszerészettörténeti képzésben és közéletben, a szakma hazai és nemzetközi tekintélyének kivívásában. Ezt a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, Múzeum és Levéltár is mindig messzemenően elismerte. Legnagyobb teljesítményét egy kicsit mégis másként látom. Mindez ugyanis valaképpen a vérében volt, ezért nem kellett neki külön megküzdeni érte. Ahogy az antik bútor- és tárgyismeret, a rajzolás, a kisplasztika, a fényképezés és még sok minden. De nem így a szaktörténetírás. Ezt neki külön el kellett sajátítani. Valósággal rá kellett hangolni magát. S már nem is olyan fiatalon. Az más kérdés, hogy aztán ezt is profi szinten csinálta. De amilyen jó társalgó és előadó volt, annyira kellett magát fegyelmezni, amint írni kezdett. Az ő műiden tekintetben legnagyobb teljesítménye ezért az 1980-ban megvédett disszertációja és az erre épülő publikációs életmű volt. Még azt is elismerem, hogy elfogult vagyok ebben, hiszen a történetírás a kenyerem. Csakhogy mindent meg lehet változtatni: korábbi kiállítási koncepciót, képzési súlypontokat, ki lehet sajátítani eredményeket, el is lehet venni valakitől, amire feltette legszebb szakmai éveit. S ezt műid meg is tették vele. Amit azonban valaki egyszer leírt, az az övé marad. Van a fent idézett Szigetváry-űiterjúban valami nagyon is elgondolkodtató. „Múltamban nagyon sok öröm volt..." - mondta az interjú cúnében is. Erezni lehet, hogy a hangsúly a múltra esik. Persze tudni kell, hogy a beszélgetés 1995 elején készült. 1992-ben nyugdíjazták, 1994 elejéig pedig szerződés alapján vitte tovább a kőszegi patikamúzeumot. Aztán ezt a kontraktust is megszüntették, sőt nyugdíjazása évében „szakmai nézeteltérések miatt" - csaknem húsz év után - lemondott a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Gyógyszerész-történeti Szakosztálya elnöki funkciójáról, sőt az együttműködésről is. Nem keresem a tényleges okokat. Számoljanak el vele azok, akiknek rossz a lelkiismerete. De azt tudom, hogy olyat nem sikerült találni, műit amilyen ő volt. Sokan állítják, hogy nincs pótolhatatlan ember. Minden esetben olyanok, akik maguk akarják betölteni a távozó után maradt űrt. Hiszen éppen az illető pótolhatatlan személyisége, hogy úgy mondjam „intézmény volta" zavarja őket. Mit mondjak: ilyen gazdag ez az ország? Persze, az egykori kőszegi gyógyszerészet-történeti múzeum azóta elvesztette korábbi rang76