Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

3. szám - MŰHELY - Benczik Gyula: Csempeszkopács szolgálatában. - Beszélgetés Pungor Zoltánnal -

tanulmányaira. Egy előnyöm volt az elődökhöz képest, mégpedig az, hogy akkor kezdődött el a templom régészeti kutatása. A falképeket Lente Istvánék restaurálták, ők minden este a beszélgetőpartnereim voltak, az építészmunka iránti vonzalmam azóta is megmaradt. Az ő munkájuk révén én is napi kapcsolatban voltam a templommal. Ebben a kis faluban azt is megtehettem, mert szüleim vallásosak voltak, hogy pedagógus létemre minden vasárnap misére mentem. Más volt Csempeszkopácson templomba járni a pedagógusnak, mert a kutatásokhoz kapcsolva mindenki természetesnek vette ezt az érdeklődést. Máskor is ott ülhettem órák hosszat a kibontott falak között. Másképpen éltem át a feltárást, mint a szakember, más információt nyújtottak nekem az ő számukra csak érdekességet jelentő római téglák, faltöredékek. Mikor és hogyan született meg a csempeszkopáesi múzeum ötlete? Amikor elvégeztem a pécsi főiskolán a rajzszakot és Vasszécsenybe kerültem pedagógusnak, megláttam az üres szertárakat. Szakmailag még ma is úgy nevezzük a 10-12 éves gyerekek rajzkészségének fejlesztéséhez felhasznált szemléltető tárgyakat, pl. pohár, fazék stb., hogy forgástestek. Ilyenek kellettek volna a szertárba is. Megígértem a gyerekeknek, hogy aki hoz cserépfazekat, köcsögöt, korsót, az egy ötöst kap. Nagyon gyorsan tele lett a szertár. Sőt, egy csempeszkopáesi kislány az egyik délután odajött hozzám és megkérdezte, hogy hány ötöst kaphatna ő, ha a talpasbölcsőt behozná a padlásról a nagymama engedélyével, és azt odaadná a szertárnak. A szertárba ez nem nagyon fért be, de kaptam az ajánlaton, és három ötöst ígértem neki. így tettük meg az 1976-ban Csempeszkopácson megnyitott helytörténeti múzeum létrejöttéhez az első lépést. 3-4 évig valószínűleg a vasszécsenyi, lipárti, csempeszkopáesi és tanakajdi tanulók rajzjegyei a megérdemeltnél jobbak voltak, de talán jogos volt, hiszen érdem alatt értlietjük azokat a tetteket is, amelyekkel értékes tárgyakat mentettek meg az utókornak a gyerekek. Ők voltak, akik mindent elkértek a szüleiktől, utóbb maguk ajánlották fel a tárgyakat, később már mint szülőktől öröklött hagyatékkal tették ugyanezt, és ők ma is hozzák az anyagot. így állt össze a Múzeum, amit szerencsével, tisztességgel még ma is működtethetünk. A múzeum épületének a történetéről addig senkinek fogalma sem volt. Miként derült rá fény? Itt lép be Béri Balogh Ádám a történetbe. A múzeum avatása előtt az akkori járási tanácselnök, Végvári István az ünnepi beszéde megírása előtt elment a levéltárba, és a Csempeszkopácsra vonatkozó összegyűjtött cé40