Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

2. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: A kőszegi nemezgyártás története 1950-ig

is megnyertek. Az előző évben a részvények közül 39.180 db a Tarbouches Trust S. A. Zürich, 820 pedig v. Kőszegi Rezső tulajdonában volt. A Zürichi cég 18.000-rel növelte részvényeit és ezzel 11.436-ra szavazatai számát. Új részvényes lett a Lana A, G. Lausanne 26.400, v. gr. TolvayTakách József 400, Eisner Kamill és Boróczy Endre (1941-től igazgató) 100-100 részvénnyel (5 részvény jelentett 1 szavazatot).

59 1941 újabb változásokat hozott. A cég székhelyét - az alapszabályok adta lehetőséggel élve - áthelyezték Budapestre a gr. Teleki Pál utca (volt Bálvány u.) 17. szám alá. Ezzel kapcsolatban újabb vezetőváltásra is sor került, dr. Vajda György igazgatósági tagról kiderült, hogy hosszabb ideje nem tartózkodik Magyarországon és nem is szándékozik visszatérni, ezért törölték. Ebben az évben nyugdíjazták a másik kereszténnyé vált zsidó igazgatósági tagot, Bass Rezsőt. A részvénytársaság ugyanakkor egyre jobban működött. 1942-ben már 11 hónap alatt egymillióval felülmúlták az előző évi 4.900.000 P-t kitevő forgalmat. A következő évre pedig 8 milliót terveztek. Ekkor vetődött fel az a terv is, hogy a Posztógyárat áttelepítik a Nemezgyár területére, mert az ott levő vízierő jelentős „regie megtakarítást" jelentene. A növekvő bevételekből az alkalmazottaknak és a munkásoknak is jutott. Bevezették a karácsonyi természetbeni juttatást, valamint az őszi és téli egyheti jutalmat. Év végén kéthetes szünetet tarthattak, amelynek bérét 50 hetes részletekben vonták le a munkások fizetéséből. Az igazgatóság megállapítása szerint a kőszegi üzemek közül náluk fizettek a legjobban. Csak 1943-ban 33%-ot emeltek. Ugyanakkor tényként leszögezték azt is, hogy országos viszonylatban még mindig alacsonyak ezek a bérek, de a többi kőszegi gyár miatt nem lehetett magasabbra emelni. A hadiüzemi állapot negatív oldalával is szembesülni kellett a vállalatnak. 1940-ben óvóhelyet kellett építeni a Nemezgyárban, 1943-ban élelemraktár felállítására kötelezték 60-70.000 P. értékű készlettel. A hadiipar annyira lekötötte ekkorra a termelést, hogy mindössze 4% árut értékesíthettek a szabadpiaci forgalomban. A vezetésnek jelentős tervei voltak a fejlesztésre, de ezeket végrehajtani már nem lehetett, mert Magyarország területét is elérte a háború. A HÁBORÚS KÁROK ÉS AZ ÚJRAINDÍTÁS, 1945-1947. Kőszeget nem érte nagyobb támadás a harcok idején, így a Nemezgyár épületeiben is mmimális károk keletkeztek. A major tetőzete leégett, az Eisner villa a beszállásolás miatt rongálódott meg. Június 4-én a Nemezgyár már teljes kapacitással termelt. A Vörös Hadsereg hadizsákmánynak tekintette és hadiüzemi tevékenységét tovább kellett folytatnia. A gyárakat és az árut is katonáikkal őriztették, de a gyár fizette a portást 78