Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

2. szám - MŰHELY - Feiszt György: „A tehetség, személyiség és a bizalom varázsában ..." - Beszélgetés Bariska Istvánnal -

lyen Kőszegen egy Hauer Tamás, megyei szinten egy Mészáros Imre vagy elnökként egy István Lajos professzor volt. Egyszerűen reánk bízták a dolgot. Azokat a konfliktusokat, amelyek ebből óhatatlan keletkeztek különböző pártfórumokoii - becsületükre legyen mondva - nem hárították reánk tovább. A levéltár fenntartója, a megyei tanács már a dolgok természetéből fakadóan gyanakvóbb volt. Persze, ott is az embertől fíiggött, hogy meddig és mit „támogatott, tűrt vagy tiltott". Nekik is voltak főnökeik a pártbizottságon és bennünk is épültek olykor falak. Néha ránk omoltak, mint egy ilyen vita alkalmával Kantár Lajos szerkesztő és köztem. Mégis a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények mmt folyóirat megmaradt. Nem lett „Déva vára". Ma is él. S a hangvételen alig kellett változtatni. Egyszerűen azért, mert korábban is nemzeti alapokra helyezkedett. A hatalom nem érzékelt ebből semmit ? Dehogynem. Csak ez inkább a nemzetközi tevékenységemre vonatkozott. Következménye pedig a honismeretre is. A megyei tanács elnökhelyettese a nyolcvanas évek elején, Csonka György volt. Egyszer csak magához kéretett. 1983-ban ugyanis váltani kellett a Mogersdorfi Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpózion szakmai vezetésében. Meg is kaptam a megbízást, hogy Kőszegről lássam el ezt a megyei feladatot. De feltételek nélkül. Időt kértem. Áttekintettem az egész ügykört. És persze mindazt a veszélyes gyakorlatot, amit elképedve fedeztem fel a szimpózion irattárában. Külön levélben foglaltam össze az álláspontomat az elnökhelyettesnek. Személyi, szervezeti és anyagi javaslatokat tettem. Elvégre egy nemzetközi intézmény felelőssége szakadt reám, anélkül, hogy az anyaintézmény kereteit erre felhasználhattam volna. Válaszra sem méltatott. Pedig nem én kerestem meg őt, hanem fordítva. Volt hatalma, hogy visszautasítson, de nem volt bátorsága, hogy szembe nézzen velem. Ezzel a döntésével minden további karriert bezárt előttem: mind a megyei levéltárban, mind a Vasi Szemlénél. Nem tudtam soha többé egyesíteni a megyei levéltár szakmai és a honismeret sajátos szempontjait. És nem tudtam megtartani a Vasi Szemlét a megyei levéltárban. Ma is sajnálom, hogy a helyettem következő fiatalabb nemzedék ezt a folyóiratot kiengedte az intézet falai közül. Én azonban már ekkor tudtam veszíteni. Nem fanyalogtam. Persze sokszor gondolok arra, hogy vajon ki veszített? Szerénytelenség itt olyat állítani, hogy nemcsak én? Ha annak tűnik, felejtsék el, amit mondtam. Ugyanakkor a kiválásod a honismereti mozgalomból saját elhatározás volt, nemde? Is-is. Kiválásom története, a honismereti mozgalomtól való távolodásomé is egyben. Ez elsősorban szervezeti leválás és nem szellemi. 1991 ta29