Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Varga Nóra: „Kórdokumentum" -Vasi Kalendárium, 1997. -

A példák tükrözik korunk emberének mentalitását, a jelennél dicsőbb múlt iránti vonzalmát és vágyakozását, mítoszteremtő képességét. A válságkorszakokra jellemző mitologizáló hajlamnak és a szerkesztőnek köszönhető, hogy megszülethettek a következő - amúgy a történeti laitatások eredményeitől független, romantikus - elméletek: „IV. Béla király a tatárok elől menekülve Iváncon helyezte sírba Kálmán herceg koporsóját" (73.p.) - Igen, csak kicsit délebbre, a mai Büoétar Ivanicban, Zágrábtól keletre ... (Ld.: A tatárjárás emlékezete. Szerk. Katona Tamás. Bp., 1981. 165. p.); Nádasd (108. p.) „hét dombra épült, akár a régi Róma", Szalafő (145. p.) is „hét halmon épült, ennek megfelelően hét szerből áll"; Cák (41. p.) nevét az „Árpád-házi Szabolcs unokájáról, Csákról kapta"; Hegyhátszentjakabot a Szentgotthárdra tartó törökök elől menekülő pusztaszentmártoniak hozták létre - Vajon kik éltek ott 1423-ban? (Vö. Csánld i.m. 797. p.); Nárai (109. p.) „Néró római császárról kapta a nevét"; Csákánydoroszlón (46. p.) a „Batthyány kastélyról a 13. sz-ból maradtak fenn adatok, nyugati része az Árpád-házi királyok idejében kolostor volt" - Azonban Batthyány Ferenc csak 1596-ban rendelte el „castellum" építését Csákány faluban (Ld. Tóth Péter: Vas vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. Szombathely, 1989. 85. p.); Nyőgérre (114. p.) „Kun László a 13. században telepített kunokat, hogy határőri szolgálatot teljesítsenek, illetőleg azért, hogy a két szomszédos keresztény község hatására elhagyják ördögimádó vallásukat"; Sé környékét (139. p.) „Hatezer éve művészi hajlamokkal megáldott emberek lakták". Szerencsére ellenpéldákat is találhatunk: többek között a Csempeszkopácsra, Kaidra, Egervölgyre, Gyöngyösfalura, Jakra, Kondorfára, Velemre, Vépre, és a városokra vonatkozó szócikkeket. Természetesen nem elegendő hittel pótolni a tudást, romantikával az értelmet, érzelgősséggel pedig a logikát. Tekintettel arra, hogy ez a kalendárium olyan kornmunikációs eszköz, amelynek több, mint 10.000 példányából számos vasi családba juthat, nem mindegy, milyen ismereteket közvetít. Ha a szerkesztő és munkatársai beérték volna egy teljes és pontos címtár készítésével, ők is és az olvasók is jobban jártak volna. Persze a szakemberek felelőssége is felmerül, hiszen a megfelelő településtörténeti adattár ma is hiányzik. Ezzel a munkával azonban a szerzőknek - ha e hiányt pótolni nem is, de - egy, a mai, jelen életünk valóságárajellemző „kórdokumentumot" sikerült megalkotniuk. (Vasi Kalendárium, 1997. Szerk. Burkon László. Szombathely, [1996]. 287p.) VARGA NÓRA 92