Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)
1. szám - KÖNYVESPOLC - Feiszt György: Községtörténetek a millecentenárium jegyében
Ikerváron lesz folytatása a múltat feltáró írásoknak. Csak remélni tudjuk, hogy ez az elhatározás kiadott kötetekben is meg fog mutatkozni. Ezt azért fontos hangoztatiiunk, mert egy múltjára méltán büszke község, saját történetével kapcsolatban nem elégedhet meg a róla szóló írások összegyűjtésével. A közelgő ezredforduló joggal követeli meg egy alapos, a legújabb eredmények felhasználásával, az esetleges még hiányzó kutatások elvégeztetése után megírandó községtörténeti kiadását. 2. Az elmúlt két évtized tükrében látható, hogy egy-egy község múltjának feltárásában döntő szerepe van a lokálpatriótánalc. Annak a személynek, aki falujának a vonzásából nem tud és nem is akar szabadulni. Mersevát község és dr. Kovács Jenő kapcsolata egy ilyen elválaszthatatlan kapcsolat. Az életének kilencedik évtizedében járó szerző ezúttal a KülsŐvat község történetét tárgyaló kötetbe „csempészett be" egy Mersevát településtörténetét taglaló tanulmányt. A vasi Belső-, és a veszprémi Külsővat szerves egységet alkotnak annak ellenére, hogy a Marcal folyó más megyébe utalta őket. A Merse, Belső- és Külsővat községek névgyűjtéséhez adalékul szolgáló, vízfolyásokkal kapcsolatos topográfiai gyűjtés elismerendő hozadéka a szerző fáradságot nem ismerő munkájának. A Marcal völgyének, a volt celli járás északi részének, a „Cser"-nek történetírója ezúttal a Külsővat kötetben tette le névjegyét, aprólékos gonddal összegyűjtött adatait. 3. Az önálló kötetben megjelent falutörténetek legalább három csoportba sorolhatók. Az elsőbe azok tartoznak, amelyek valamilyen aktuális jubileum szorítására, évfordulók alkalmából íródnak meg. A másodikba azok, amelyeket egy hosszú gyűjtés eredményeként, egy személy életműveként adnak közre. A harmadikba a több szerzős monográfiák sorolhatók. Az első típus hibája - a szerző hozzáértésétől függetlenül - az idő szorítása miatti sietség, a másodiké az összehordott adathalmaz rendezetlensége, a harmadiké az elkerülhetetlen fehér foltok, bizonyos témakörök, idősíkok kidolgozatlansága, a kényszerű átfedések problematikája szokott lenni. A Répceszentgyörgy története című kötettel Benézik Gyula új típust hozott létre. Rögtön tegyük hozzá, követendő típust. A szerző bevezetőjében tett ígéretének ugyanis eleget tudott tenni és ez már önmagában is dicséretes. A hat fejezetre osztott kötetben az első kettő foglalkozik a falu eredetével és topográfiájával. Számunkra, nem tagadható elfogódottság okán, ez a két fejezet okozta a legnagyobb élvezetet. A falutörténetek legnagyobb hibájának róható fel ugyanis az, hogy a középkori részek elnagyoltak és legtöbbször csak az irodalomban már megjelent sztereotí74