Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Feiszt György: Községtörténetek a millecentenárium jegyében

Ikerváron lesz folytatása a múltat feltáró írásoknak. Csak remélni tud­juk, hogy ez az elhatározás kiadott kötetekben is meg fog mutatkozni. Ezt azért fontos hangoztatiiunk, mert egy múltjára méltán büszke köz­ség, saját történetével kapcsolatban nem elégedhet meg a róla szóló írá­sok összegyűjtésével. A közelgő ezredforduló joggal követeli meg egy alapos, a legújabb eredmények felhasználásával, az esetleges még hiány­zó kutatások elvégeztetése után megírandó községtörténeti kiadását. 2. Az elmúlt két évtized tükrében látható, hogy egy-egy község múltjá­nak feltárásában döntő szerepe van a lokálpatriótánalc. Annak a sze­mélynek, aki falujának a vonzásából nem tud és nem is akar szabadulni. Mersevát község és dr. Kovács Jenő kapcsolata egy ilyen elválasztha­tatlan kapcsolat. Az életének kilencedik évtizedében járó szerző ezúttal a KülsŐvat község történetét tárgyaló kötetbe „csempészett be" egy Mer­sevát településtörténetét taglaló tanulmányt. A vasi Belső-, és a veszpré­mi Külsővat szerves egységet alkotnak annak ellenére, hogy a Marcal fo­lyó más megyébe utalta őket. A Merse, Belső- és Külsővat községek név­gyűjtéséhez adalékul szolgáló, vízfolyásokkal kapcsolatos topográfiai gyűj­tés elismerendő hozadéka a szerző fáradságot nem ismerő munkájának. A Marcal völgyének, a volt celli járás északi részének, a „Cser"-nek történetírója ezúttal a Külsővat kötetben tette le névjegyét, aprólékos gonddal összegyűjtött adatait. 3. Az önálló kötetben megjelent falutörténetek legalább három csoport­ba sorolhatók. Az elsőbe azok tartoznak, amelyek valamilyen aktuális ju­bileum szorítására, évfordulók alkalmából íródnak meg. A másodikba azok, amelyeket egy hosszú gyűjtés eredményeként, egy személy életműve­ként adnak közre. A harmadikba a több szerzős monográfiák sorolhatók. Az első típus hibája - a szerző hozzáértésétől függetlenül - az idő szorítása miatti sietség, a másodiké az összehordott adathalmaz rende­zetlensége, a harmadiké az elkerülhetetlen fehér foltok, bizonyos téma­körök, idősíkok kidolgozatlansága, a kényszerű átfedések problematikája szokott lenni. A Répceszentgyörgy története című kötettel Benézik Gyula új típust hozott létre. Rögtön tegyük hozzá, követendő típust. A szerző bevezető­jében tett ígéretének ugyanis eleget tudott tenni és ez már önmagában is dicséretes. A hat fejezetre osztott kötetben az első kettő foglalkozik a fa­lu eredetével és topográfiájával. Számunkra, nem tagadható elfogódott­ság okán, ez a két fejezet okozta a legnagyobb élvezetet. A falutörténetek legnagyobb hibájának róható fel ugyanis az, hogy a középkori részek el­nagyoltak és legtöbbször csak az irodalomban már megjelent sztereotí­74

Next

/
Thumbnails
Contents