Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

4. szám - IN MEMORIAM - Ilon Gábor: Mozsolics Amália emlékezete (1910-1997)

es, Szombathelyen töltött évekre emlékezünk az általa vezetett leltár­könyv segítségével. Erre azonban már - miattam, a rohanó világ fölös el­foglaltságainak köszönhetően - nem kerülhetett sor. Vas megyében érték az utolsó kedves és kellemes élmények, ahogy élete kezdetén is. Felcsillant a számomra felejthetetlen pajkos szempár, amikor márciusban átadtam neki a „Való igaz volt..." című (Vasvár, 1996) hat, a szellemi néprajz tárgykörébe tartozó, komoly gyűjtésre alapozott anyagközlését tartalmazó kötetecske szerzői tiszteletpéldányait. A szü­lőföld, Vasvár újabb főhajtása volt ez, ahogy néhány hónappal korábban, 1996. augusztus 19-e is, amikor a városka díszpolgárává fogadta. Élete hajnala és ifjúkora meleg szeretetben, de szigorú atyai figyelem mellett telt a jómódú vasvári polgárcsaládban. Egy alkalommal múltbarévedő szemekkel és a sokak által jól ismert, szigorúan összehúzott ajkakkal la­pozta végig előtteni a megmaradt családi fotókat ... és mesélt, ... csak me­sélt ... Első komolyabb szakmai munkáját 1937-ben a Dunántúli Szemlé­ben publikálta „A dunántúli bronzkor kialakulása" címmel, amely későb­bi, több évtizedes munkásságának programadó cikkeként is felfogható. ... Miközben a Mozsolics-család hajdani vasvári baráti családja köré­ben és melegében hallgattuk a szülőkről, gyermekkori társakról és a ré­gész kollégákról szóló történeteket, azok a budapesti találkozások jutot­tak eszembe, amikor bölcs és jóindulatú szakmai tanácsokkal látott el. A bölcsesség, jóindulat és kritikus őszinteség jellemezték életét. Én lega­lábbis ilyennek ismertem meg, így őrzöm meg emlékezetemben ... ILON GÁBOR 90

Next

/
Thumbnails
Contents