Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

1. szám - ADATTÁR - Kovács Etelka - Tóth Péter: Tudománytörténeti mozaikok 3. Használni akart, nem tündökölni. - Vázlat Edvi Illés Pál tevékenységéről -

zó tudománytörténeti, irodalomtörténeti elemzések rendre megemlítik a nevét, de életművének alaposabb feltárására eddig nem került sor. Rövid vázlatunkban most csupán érintjük Bdvi ülés Pál munkásságának főbb irányait, a részletes elemzésre később teszünk kísérletet. Életéről, pályájáról részletesen és hitelesen vallott abban az önéletírásában, amelyet az Akadémia titoknokának küldött be 1855-ben a tervezett névkönyv számára. A következőkben ennek fontosább részleteit közöljük betűhív átiratban.* A lényegtelenebb elemeket kihagytuk, a tartalmi rövidítést külön jelöltük. A pályakép teljesebbé tétele érdekében más forrásokra támaszkodva kiegészítettük az eredeti szöveget. ILLÉS PÁL (edvi) született Junius 29-dikén, 1793, Győrmegyében Rétiben, hol atyja Ádám ágostai lelkész, és anyja Stettner Susánna 30 évig laktak. Nyolcz fi és nővérek között ő vala a legidősbík. Iskolai növeltetését, az elemiekből otthon; a fölebbiekből Sopronban az itteni evang, lyceumban nyerte, mellyet 1802-1813-ig látogatott, hittudományi pályára készülvén. Sopronban tanulta be az összes lyceumi tudományokon, latin, német és görög nyelven kívül az olasz és franczia nyelvet. A francia háború miatt külföldi egyetemre nem mehetett, ezért házitanítói hivatalt vállalt 1813-l4-ben báró Prónay Simonnál Nándorban és „Tápjó- Szent Györgyön", 1814-15-ben pedig Kapolcsáni Appel Károlynál Ürményben. Ahogy lehetősége nyílt rá, Jénába utazott, és az ottani egyetemen tanult 1815-16-ban. Jénában tanulta be a szaki tanok mellett az angol nyelvet. Megjővén a kedves szüloßldre, azonnal kínálkoztak neki több szerencsék, például Erdélyben gr. Bethlen Gergelhez szóllíttatott Döbröntei által nevelőnek, de ő - születésénél fogva gyenge testalkatú rövidlátó szemű, és csendes bevonult életre korán hajlandó levén -, a prédikátori hivatalt tűzte ki czélul magának. Melly végett oct. hóban 1817 ben, egyház-látogatás alkalmával attyja mellé segédnek felszenteltetett, Rétiben, Kis János superintendens által, segédpapi minőségben. 1818-ban „Nagy-geresdre", Sopron megyébe költözött, ahova „fárás lelkésznek" hívták meg. Időközben megismerkedett a pesti irodalmi élet néhány képviselőjével: Trattnerrel, Schediusszal és Schwartnerrel.

5 Sorra jelentek meg írásai a Magyar Kurírban, a Kedveskedőben, a Tudományos Gyűjteményben, a Szép-literaturai Ajándékban és a Hébében. Verseinek esztétikai minősége nem keltett különösebb feltűnést. Eredeti költeményeinek, fordításainak többsége a korszak átlagtermésébe szürkül bele. Értekezései, fejtegetései - színvonaluk egyenetlensége ellenére - nagyobb figyelmet érdemelnek. Néprajzi anyaggyűjtés, etimológiai fejtegetés, művelődéstörténeti, illetve pedagógiai témájú írás egyaránt akad 36