Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

4. szám - ADATTÁR - Dominkovits Péter: Kőszeg 18. századi polgársága

A taxáitatásnál a pozitív és negatív diszkrünináció jelenségeivel is találkozhatunk. Foglalkozása és a város szüksége miatt 1711. június 25-én eltekintenek Nics Mátyás bécsi származású ács polgárdíjától, de azt rögzítik, hogy a frissen a concivilitasba felvett iparos a plébánia templom tetőzetének elkészítését felvállalta. Benők Sámuel és Kanicsár Pál városban lakó nemeseknek - ahogy a városbírói tisztet is viselő nemes Szvetics Józsefnek is - a városért tett szolgálatok fejében engedik el a taxát. (1723. ápr. 26-27.) Az apai érdemek eredményezik e kedvezést Lada György, István (1723. ápr. 26.) és később Ferenc fia (1739. ápr. 28.) esetében. Ezek az esetek rámutatnak egy érdekes társadalomtörténeti jelenségre; Kőszeg szabad királyi városban lakó és ott élő országos nemesek városigazgatásban vitt szerepére a 18. század első évtizedeiben. Az egyéni alapozottságú, foglalkozás, családi kapcsolatrendszer miatti pozitív diszkrirnináció mellett megtalálható ennek az ellentettje is, melynek a legkirívóbb esete a Thessalonikiből származó „Görög" János kereskedőé. A balkáni árukkal üzletelő férfi, etnikai (és felekezeti) hovatartozása, az országosan is érezhető politikai megkülönböztetés - török birodalmi alattvaló volt! - és a foglalkozása - mely ez esetben a vizsgált vidéken a fenti etnikum jellemzője is - miatt az 50+2 ft-os legnagyobb taxa letételére köteleztetett. Az összeghez járult még egy bársony szőnyeg felajánlása is. Személyéért ezek után Illovay János és az egész csizmadia céh vállalt kezességet. (1720. jún. 8.) A fenti „felsorolásból" kitűnik; általában a kereskedőknek magasabb polgárdíjat kellett letenniük, mint az egyéb foglalkozásokat űzőknek. Természetes az előbbi negatív diszkriminációnál a meghatározó az etnikai (felekezeti) diszlaimináció volt. Ebben a szakaszban a Sziget külvárosban lakó Tóth Mátyás szűcs felvételével megjelenik a szabad királyi város területén lakó, de nem polgári családból származó személyek polgárságba emelésének problémája is. Concivüitas-ba kerülését nehezítette az emelt taxa, ő a betelepülőkkel egyező polgárdíjat fizetett. (1719. febr. 7.). E szempont vizsgálatánál hangsúlyozni kell, hogy a felvételnél nagy fontossággal esett latba a kérelmező foglalkozása, mely miatt - vigyázva a helyi érdekekre - az egyértelmű elutasítás illetve a kedvezményekkel járó pártolás is bekövetkezhetett. A második szakasz az 1726. december 10-i szenátusi határozaton alapul. Ekkor a város vezetői úgy döntöttek, hogy a kereskedők ( és kalmárok) kivételével - akikről a magisztrátus majd külön dönt - bármely foglalkozást űző a városba betelepülő vagy már betelepült idegen 30 ft-os taxa letétele után vehető csak fel a polgárságba. Ez a határozat 1736. november 2-ig volt érvényben, amikor is „nemes uraim" 50 ft-ra emelték ezt az összeget. A második szakaszban a kőszegi polgárnak először továbbra is a korábbi időszakra jellemző 6 ft-ot fizették. 1727 során ez az összeg 10-15 64