Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

4. szám - ADATTÁR - Dominkovits Péter: Kőszeg 18. századi polgársága

»OMIiVKOVITS PÉTER KŐSZEG 18. SZÁZADI POLGÁRSÁGA* Kőszeg, a mai kisváros, a 18. században egyike volt a sűrűn lakott Nyugat-Dunántúl jelentős, több funkcióval rendelkező központjainak. 1720ban - Acsády vitatható adatai nyomán - a 3.164 főre tett lakosságával Thirring Gusztáv a korabeli Magyarország 11. legnépesebb városaként jegyezte. A város nemcsak a térség egyik kézművesipari központja volt, hanem a piackörzet kutatások régiókat összekötő kereskedelmi szerepét is kihangsúlyozták. A jezsuita, majd a rend feloszlatását követően rövid időre piarista vezetés alá került gimnáziumával az iskolatípusnak megfelelően oktatási központi szerepet is vitt. A város jelentőségét csak növelte, hogy a jogszolgáltatási intézményrendszer átalakítása során létrejött kerületi táblák egyike, a dunántúli, ide került. A század utolsó harmadában, az 1777-ben felvett népességösszeírás a nemesi jogállású személyek nélkül 4.158 fős kőszegi lakosság 18 %-át jelölte kézműves iparűzőnek, mely fölöttébb magas arány e szempontot tekintve a város helyét Pest, Komárom, Eperjes és Bártfa között jelölte ki. Ez alatt az 57 év alatt a lakosság száma csak 32 %-kal nőtt, amit Thirring a reorganizáció időszakának nagymérvű városi népességnövekedése mellett példátlanul alacsonynak tartott. A 19. század első felére vonatkozó kutatások Kőszeg városfejlődésének általános stagnálását regisztrálják. Az a bonyolult, összetett folyamat, mely a 18. századot átívelve ezen állapothoz vezetett, még feltárásra vár. Az alábbi dolgozat ezt fel nem vállalhatja, csak egy forrástípusra, az épségben fennmaradt polgárkönyvekre építve próbál egy-két információt adiű Kőszeg 18. századi polgárságáról. Az adatgyűjtésben a korszak szélső időpontjainál kisebb időintervallumban szűkítést hajtottunk végre, így az 1711-1780, azaz a Rákóczi Ferenc vezette rendi, függetlenségi harcokat követő, s II. József uralkodásáig terjedő időszakot vizsgáltuk. # * * A 18. századi városi polgár zárt világába tartozás - a communitas megkövetelte kötelességekről sem feledkezve - nagyon jelentős, egyénileg felhasználható gazdasági, politikai, jogi privilégiumokat nyújtott, s más törvényhatóságokkal szemben személyes biztonságot adott. Az elsőből a * A dolgozat az 1993 októberében, Győrben megtartott VEAB Településtörténeti konferencián elhangzott előadás jegyzetekkel kiegészített írásos változata. 62