Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

4. szám - MŰHELY - Feiszt György: A szülőföld vonzásában. - Beszélgetés Róka Gyulával -

A szülőföld vonzásáról szeretnék tovább kérdezni. Gondolom, hogy mindig intenzíven tartottad a kapcsolatot a családdal éppúgy, mint a Budapesten élő vasiakkal. Tartottam a kapcsolatot a családdal, ez nem szakadt meg akkor sem, amikor a falum zárt határsáv volt. A tanácselnökriötol kaptam egy igazolványt. Nem kellett bemennem a rendőrségre engedélyért, bármikor hazamehettem. Közben figyelemmel kísérteni az Örségben történteket, gyűjtöttem az irodalmat, újságokat, de mivel Budapesten dolgoztam, itt próbáltunk elsősorban tenni valamit. 1971-ben nagy lelkesedéssel belevágtunk a Szombathelyi Képtár, később a Színházalapító Társaság kezdeményezésébe. Rendszeres találkozásaink, rendezvényeink, jó kapcsolataink voltak a Képtárépíto Egyesülettel, a Haladás Baráti Körrel, más megyebarát körökkel. 1982-1983-ban megalakítottuk a Vasiak Budapesti Baráti Körét. Ezt a Vasi Honismereti Közlemények 1983. évi 1. számában egy rövid írásban meg is jelentettem. Részt vettem az Örségi Baráti Kör munkáiban is. Egyébként az legendás volt, hogyha valami helytörténeti kiadványt vagy verseskötetet nem tudtunk helyben finanszírozni, akkor a Szabványügyi Hivatalhoz, Sütő Kálmánhoz és Róka Gyulához kellett menni. Igen, az MSZH nemcsak mint munkahely volt jelentős másfél évtizedig életemben, de technikai és egyéb segítséget is sokat adott a baráti köröknek. Jó erre visszagondolni. Persze közben akadtak ellentéteim a vezetéssel. Ilyen volt például, amikor aláírásgyűjtést szerveztem az őrségi vasút megszüntetése ellen és Moldova Györggyel több vezető politikust felkerestünk segítségért. Ezért a baráti kör vezetői akkor felelősségre vontak. Ezek alapvetően nem keserítettek el, de az évek során feleségemmel már fokozatosan arra törekedtünk, hogy ne funkciókkal, címekkel, hanem saját anyagi erőnkkel segítsünk. Mondanál erre is példákat ? Anyagilag támogattuk a bajánsenyei zeneiskolát, legutóbb pedig Gorza Sándor „Szülőföldem Nagyrákos" c. helytörténeti kiadványát. Ilyen volt az is, amikor 1992 augusztusában az Örségi Kulturális Napok rendezvénysorozata keretében ispánki házunkban vendégül láttuk Béres Ferenc barátomat, aki Lipcsey Edit énekművésszel és Hegedűs Valér zongoraművésszel hangversenyt adott kertünkben a falunak és a környék falvaiból meghívott mintegy 300 vendégünknek. - Ide sorolhatom azt is, hogy lesokszorosíttattam Kuntár Lajos írását, mely az ispánki könyvtárról szólt és az Életünk c. folyóiratban jelent meg. Ezzel minden ispánki családot megajándékoztam. 40