Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

4. szám - MŰHELY - Feiszt György: A szülőföld vonzásában. - Beszélgetés Róka Gyulával -

Hová vezettek iskoláid, mert tudom, hogy sokat tanultál? Ez valóban hosszú sor, pontosan 21 év. Ispánkon végeztem az elemit. Különbözetivel mentem a körmendi polgáriba, utána Zalaegerszegre kereskedelmi középiskolába. A délvidék visszacsatolása után Horthy Miklós ösztöndíjjal, amit egy őriszentpéteri pap rokonunk, Vörös Lajos tisztelendő úr intézett el, a két utolsó évet Muraszombaton végeztem, ott is érettségiztem 1944-ben. Az iskolákból ez még csak 13 év, a háború befejezéséig. A többire később térjünk vissza. Most időrendben előbb az 1945 körüli évekről beszéljünk. Érettségi után diák munkaszolgálatra hívtak be Pápára, ahol a repülőteret építettük. Hazatérve munka után kellett néznem. A nagyrákosi körjegyzői irodába vettek fel, a népmozgalmi nyilvántartóban segédmunkaerő voltam 1945 márciusáig. Március végén kaptam egy behívót. Én mindig repülő akartam lenni. Még örültem is, amikor ez a több esztendős kérelmem megérett és bevonultattak Sárvárra. Mire azonban odaértem, már robbantották a Rába-hidat, bombáztak, nem tudtam jelentkezni, hanem jöttem hazafelé. Ispánkon jól felkészültünk a háború befejezésére. Édesapámmal még a télen, titokban egy nagy vermet ástunk a színben. Amikor Sárvárról hazaértem, két nappal az oroszok bejövetel előtt elraktunk mindent, enni-innivalót, ruhákat, könyveket. A rádiómat is oda rejtettük. Végül aztán a vermet lesároztuk. Olyan tökéletesen megcsináltuk, hogy az oroszok nem találták meg. Alig fejeztük be, jött a behívóparancs a leventéknek. Ötödmagammal a falumból így jutottunk el Grazig, egy laktanyába Wetzelsdorfba. Ott voltunk a háború befejezéséig, kb. háromszázan magyarok. Ott ért a háború befejezése május 8-án. Mindenképpen haza akartam jönni. Gyalog, egy hét alatt, az otthagyott frontvonalakon át, bujkálva, hogy a jugoszláv partizánok táborba ne hurcoljanak, hazaértem. Ettől kezdve 1946 végéig - édesapám betegsége miatt szinte családfenntartóként - falusi paraszt voltam. Rövid idő múlva mégis elmentél Ispánkról. Igen, 1946 végén elmentem Pankaszra, mert elhatároztam, hogy valami kézzel fogható fizikai mesterséget is megtanulok. Épület- és bútorasztalos volt a nagybátyám, Róka Kálmán, nála dolgoztam. IQtűnő asztalos volt, korszerű műhellyel. Később az ő műhelyéből alakult meg a pankaszi Földműves Szövetkezet vállfaüzeme. Itt inasként én is szegegyengetessel kezdtem és mint segéd minden bútor- és épületmunkát megtanultam. 34