Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Gráfik Imre: Könyv gyermeknek, felnőttnek

A kötet települések szerint tagolva mutatja be a Repce mente mese és monda válogatását, a hátsó könyvborító térképének tanúsága szerint nyugatról-keletre haladva. A szövegek alatti jelzetekből kitetszően a közlés e módja egyben a gyűjtések helyszínét is jelöli. Praktikus szempontokból érthető és elfogadható ez a szerkesztési eljárás, de mivel nincs utalás a történetek ismertségének, elterjedtségének tágabb körére, azt a látszatot is keltheti, hogy azok (csalt) az adott településen részei a műveltségnek. Bizonyos esetekben, pl. a horvát nemzetiségi mesék anyagánál, valamint a helyi vonatkozású mondáknál ez fennáll(hat), más szövegelalél azonban föltehetően tágabb térség is magáénak vallhatja a történeteket illetve azok változatait, variánsait. (Erre az összefüggésre általános érvénnyel kitér előszavában Nagy Ilona is.) Kissé félrevezető lehet tehát az a tény, hogy a kötetben egyes települések csalt egyetlen történettel, mások akár húsznál többel is szerepelnek, holott műiden bizonnyal csalt arról van szó, hogy a gyűjtők hol és mennyit rögzítettek. (Ezekre az összefüggésekre a kötet végén a szerkesztők is utalnak az „Ahol a mesék megszülettek" című fejezetben.) Ebben a vonatkozásban tehát talán jobb lett volna a Repce mente meséit és mondáit cím szerint, alfabetikus rendben sorolva közzétenni. Ez a megoldás a jegyzetelt utalásainalt visszakeresését is egyszerűbbé tenné, mely így kissé nehézkes. S ha már a jegyzetek szóba kerültek, megítélésünit szerint a kötet használhatóságát nem zavarva, célszerűbb és szakmailag mindenképpen indokoltabb lett volna azokat közvetlenül az egyes mesék illetve mondáit után megadni. A könyv végén összevontan és egyes eseteitben megkérdőjelezhető csoportosításban közölt jegyzetek mind a szakértők, mind az érdeklődők tájékozódását nehezítik. A szerkesztés és a szöveggondozás figyelmes munkáját dicséri, hogy még a kritikus figyelemmel olvasó is szinte alig talál hibát a közlésekben. Jó és hasznos ötlet a könyv végén a szómagyarázatoldtal szolgáló Lexikon című fejezet. A közlés sokrétűsége okán talán indokolt lehetett volna több tipográfiai és esetleg betűméret különbség alkalmazása mind a jegyzeteknél, mind a mesélt, mondáit szövegeméi. Példaként említjük meg a horvát-magyar, valamint a tájnyelv-köznyelv/irodalmi nyelv változatoltat. Ez utóbbiaknál szinte röstelljült megjegyezni azt az igen apró, de zavaró elírást („Felel rája paraszt:" illetve „Fele rá a paraszt:"), amely a 76. oldalon található. A kulturális örökség hivatásos gondozójaként külön is dicséretesnek tartom, hogy a szerkesztők önálló fejezetben (fényképekkel kiegészítve) emlékeznek meg a mesék és mondáit gyűjtőiről. Az érthető, hogy a csupán néhány szöveget lejegyzőit csalt említést kapnak, az azonban némi 86