Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

3. szám - ADATTÁR - Gaál Károly: A nyugat-pannóniai harangtornyok

világunk minden részén megtalálható, lelkűkből fakadóan igyekeznek az emberek ezt a veszélyt elhárítani, a jövó évi eledelt menteni, ahogy az menthető. A pannon térségen belül is többféle módszert találunk, de ezek közül a legfontosabb a nemes érc, a megszentelt harang hangja, azaz olyané, amelyiknek „ereje" van. Ennél a szónál már eljutunk a hiedelemhez, a néphithez, aminek kutatását sokan a folklór feladatának tekintik A néprajz, egy a 19. század ideológiai áramlataiból kialakult tudományág, amelyik már a kezdet kezdetén nem az emberi közösségeket, az együttélés törvényeit vizsgálta, hanem jelenségeket csoportosított úgy, hogy az életforma mindig háttérbe szorult. Ezt tette ráadásul úgy, hogy a nyelvet és nem a kistájon belül együttélők, sokszor többnyelvű emberek életének szániukra fontos, sokszor, illetve legtöbb esetben egymással megegyező lcultűráját vette alapul. így történt ez az ún. hiedelmek esetében is. Ezeket is kiszakították szerepkörükből és önkényesen csoportosították, nem gondolván arra, hogy annale, amiben az együttélők hisznek, életükben, fennmaradásuk érdekében sokféle vonatkozású szerepe van. így pl. egészséggel, személyes jövővel, szerencsével és szerencsétlenséggel avagy éppen a föld hozamával van kapcsolatban. Erre a kérdésre itt most nem térünk ki. Most csalc annyit, hogy a vihar elleni harangozás már önmagában hiedelemnek nevezhető, és a valóságban egy olyan hiedelembeli személlyel függ össze, amelyik a gonosz, az ártó megszemélyesítéseként a jeget hozó felhőket vezeti és rakja kárthozó szállítmányát a földre. Ezt a mitikus alakot különböző nevekkel említik (garabonciás, felhővezető, sárkány, stb.) Kontinensünlcön mindenütt megtalálható és nem meglepő számukra, hogy mindenegyes nyelvcsoportnál az „ősi" mitológiához vezetik vissza. Ez az általánosság természetes, mert az ember mindenkor, minden nyelvcsoportnál és társadalmi rétegnél mindig igyekezett irracionális úton racionális munlíateljesítményének gyümölcsét megvédeni. Ez azt jelenti, hogy a jegethozó felliŐket vezető gonoszt, a rontót igyekeztek más irányba terelni. Mivel ez a burgenlandi magyaroknál „felhővezetőnek" nevezett erő nem tűri el a szentelt fém hangját és ilyenkor más irányba fordítja útját, meghúzzák a harangot. A nyomtatásban is nagy számban megjelent canonica visitatiók már a 17. században megemlítik, hogy a legtöbb templom nélküli faluban egy faszerkezeten lógó harang van. Azt is leírják, hogy ez sokszor nem az egyházhoz, hanem a faluhoz tartozott és vihar elleni harangozásra használják. A stájerországi Pusclmig Reiner ír arról, hogy: A vihar elleni harangozás Ősi démonolcra vezethető vissza. Nemcsak a templomtornyok harangjait húzták meg vihar ellen, hanem a falusi lakosság sok helyen fából vagy kőből is tornyolcat épített, amelyekben a harangot vihar közeledténél ugyanígy meghúzták. Ezt még 1915 körül is látta. 50