Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

3. szám - MŰHELY - Horváth Sándor: „Táji kultúrák léteznek" — Beszélgetés a 75 esztendős Gaál Károllyal -

Ebből úgy tűnik, hogy professzor úr — bár „Sonntagskind"-nek született most mégsem tekinti magát a szerencse fiának. Mintha a királydinnye tüskéje mezülen talpából nem hullana ki magától... Sonntagskind maradtam. A „vasárnap született gyerekkel" kapcsolatos hiedelem mindhárom burgenlandi nyelvcsopoxihan megvan: az, hogy egész életében szerencsés lesz. Ha nein lett volna a lorettói csoda, altkor valószínűleg már rég meghaltam volna valahol egy szegényházban. De így sikerült itt is betenni a lábamat a szakmába, és az egyik legnevesebb osztrák néprajzos lettem. Sőt, annyiban még magyar is, hogy még díszdoktorságot is adtait. Minek érzi, minek tudja magát bensőleg? Én Közép-Európa gyermeke vagyok. Nekem a hajdani Monarchia minden országa egyformán kedves. Anyám bécsi származású volt - a nagybátyja Bécs polgármestere volt -; a családom - az előnevünk - gyulai; a Felvidéken élt; a Felvidékről jött át a család egyik része Zalába, a másik része Pozsonyba, a harmadik része Sopronba; a család minden tagja többnyelvű volt, mindegyik mozgékony volt... Mi volt az a lorettói csoda, amit az imént említett? Kirisits Mari néni volt a helyi szocialista nőszövetség elnöke Stinácon, ugyanakkor ő volt az előénekes és a búcsűvezető. Munkásasszony volt, azért lett szocialista, de hihetetlenül vallásos volt. Sokat jártam akkoriban Stinácra, aztán hívott, menjek velük Lorettóba, mert mennek a szeptemberi horvát búcsúra. Ott ülök Lorettóban a templom előtt, s hallom egy idős pár beszélget svédül. A férfi magyaráz: annyit értettem svédül, hogy sok butaságot mond arról, mi történik ott. Hozzájuk keveredtem. Kiderült, hogy az én svéd nyelvtudásom tökéletlen, erre németül folytattuk. Másnap a férfi kérdezte, ld vagyok, mi vagyok. Mondom neld, mire ő: „Én meg Richard Wolfram vagyok, a bécsi néprajzi intézet professzora" és meghívott egy egyórás előadásra a tanszékre. A professzor meghívott hozzájuk vacsorára és ott felkínálta, lektorként tartsak előadássorozatot a Kárpát-medence népeinek hagyományos kultúrájáról. így egy lábbal már bekerültem az egyetemre. Ott aztán silterült megszerveznem - talán egész Európában is - az első falum onografilois kutatást. Ez volt Wolfau. Aztán 1973-tól 1975-ig vezettem az intézetet, majd akkor kineveztek ordmáriusnak - vezető tanárnak -, s ott működtem 1992-ig, mert 70 évesen mi nem vagyunk kötelesek már tovább oldatni. Bécs mellett Stájerországba húzódtam vissza, de az egyetemen megtartottam még a magyarországi nemzetiségi kultúra kutatását. Ez osztrák-magyar kutatás volt: Ausztria adott valami pénzt, én adtam a munkát, Magyarország meg a nevét ... 46