Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

3. szám - MŰHELY - Horváth Sándor: „Táji kultúrák léteznek" — Beszélgetés a 75 esztendős Gaál Károllyal -

mondó, akinek az unokaöccse iskolaigazgató volt. A korabeliek - asszonyok és férfiak - mindig nála jöttek össze. Jól elszórakoztunk, én is közéjük tartoztam. Az igazgató megtudta, hogy én ezt felvettem: erre örült belső családi cirkusz lett belőle, hogy mit mondanak majd a családjukról, mert a mesélés csak semmi-emberek dolga. Az öreg meg is mondta, hogy hallgatónak elmehetek mindig, de magnetofon nélkül, mert nem akar veszekedést. Nyomon követhető volt-e a mesemondás elmúlása, az, hogy egy korszakváltás eleje vagy éppen kellős közepe van? Nem volt váltási folyamat. Egy szegénységben megragadt, kényszer-konzervatív törpeparaszti életforma volt az, ahol nem volt váltási folyamat. És mitől szakadt ez meg? Amikor az ingázást bevezették, akkor az első ausztriai ingázók a burgenlandiak voltaic, utána jöttek a vendvidékiele, a szlovének, a horvátok, stb. Az összes munkaképes férfi ingázó lett: megszűnt a férfi-közösség. Az ingázással társadalmi változás alakult ki: megszűnt a régi kommunikációs életfonna. Az lenne a mostani lcutatási feladat, hogy mi alakult ld helyette. Csak a néprajzosok nem mennek ki: íróasztalnál ülnek és ezer évre visszamenőleg költenek, de ami most a szemük előtt alakul ld, az nem érdekli őket. A termelőszövetkezetekkel is kialakult egy hagyományossá vált belső kultúra, belső törvények - még a lopás törvénye is de seiüd nem vette fel. Mert eléggé archaizáló szemléletű volt alapjaiban az elmúlt évtizedek magyar néprajzi szemlélete. Éppen ezért fiircsa, hogy professzor úr olyan gyökereket ereszthetett ugyanebben a körben nevelkedve, hogy mindig a jelen valósága érdekelte néprajzkutatóként. Gondolom, ebben nagy szerepe lehetett Viski Károlynak ... Többnek, többeknek volt ebben szerepe. Családom egy régi magyar család, amelyiknek a zalai ágából származott például Gaál György, aid a 19. század elején Georg von Gaal néven Bécsben az első magyar mesegyűjteményt kiadta. Mivel apám egy polgári család lányát vette el, a család nem fogadta be. Erre átköltöztek az Alföldre, Apám már előtte is világjáró ember volt, nem volt helyhez kötött. Hát, ő „csak" kilenc nyelven beszélt, a Monarchia minden nyelvén folyékonyan. Tehát volt a családban egy szellemi mobilitás. A szüleim otthon is háromnyelvűéit voltak. Magam először horvátul tanultam meg, majd németül és a kecskeméti pusztán magyarul. Ez volt az egyik meghatározó elem. 42