Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

3. szám - MŰHELY - Horváth Sándor: „Táji kultúrák léteznek" — Beszélgetés a 75 esztendős Gaál Károllyal -

- aid, sajnos, néhány éve meghalt - elintézte, hogy megengedték - mert még nem voltam osztrák állampolgár -, hogy egy hétre elmehessek Alsóőrre. 1961-ben... 1961 januárjában el is mentem. Felsőőrről gyalogszerrel ldloityagoltam egy 12 kilós magnetofonnal. A plébánost, Raü Jenő bácsit értesítette a püspök. Ő azt mondta: „Édes fiam, apádat még Zalaegerszegről jól ismertem, amikor ott káplánkodtani. Nálam lakhatsz. Édesanyámat tegnap temettük, üres az ágya." Furcsa érzés volt abban aludni. Egy hétre engedték meg az ottani kutatást, abból aztán négy év lett. Elfelejtettem visszajömü. Közben egy csomószor bevitt a csendőrség - olyankor a jó alsóőriek egy része kinn állt a kapuban és nézte, hogy „viszik a doktort"! A véreink, de mmdig az volt a viszonyulásulc, hogy: „Mit akar a magyar ember itt?!" Alsóőrrel szomszédos Vörösvár, az német nyelvű település. Aztán szomszéd falu Sziget, mellette meg ott van Oláhcildény, az meg horvát falu. így összekerültem mindhárom nyelvcsoporttal. Onnan mentem tovább, tovább. Végül egész Dél-Burgenlandban otthon voltam. Feljelentettek osztrák meg magyar néprajzosok is: hogy veszélyes munkakerülő vagyok, hogy csalt csavargok ott. Aztán amikor megjelent az első könyvem, akkor feljelentettek Magyarországról, hogy onnan loptam kéziratokat, és azokat publikáltam. Jöttek aztán más magyarországi levelek is, például, hogy aranykincset loptam Magyarországról, s abból pénzelem a kutatásaimat. De én Alsóőrött minden padlást megismertem. Altkor még a régi életforma volt - a Ids, nyomorult, törpeparasztok életformája. Hát - mondom -, itt annyi minden van, csináljunk egy falumúzeumot! Hazajött egy Amerikába kivándorolt öreg alsóőri, a Szabó Matyi bácsi, vele talieskáztuk össze a hohnit. Na, megült ment egy feljelentés egy burgenlandi magyartól, hogy lopom a hohnit. A vége az lett, hogy a falumúzeum állt. De ebből is látható, hogy a burgenlandi magyarokkal kapcsolatos élményeim nem abszolút pozitívalt. Volt egy öreg, beteg plébános Középpulyáii - ez a falu aldtor még önálló volt, később csatolták Felsőpulyához -, aid hívott, menjek át, mert ott van egy öreg, aid össze-vissza hazudik, de talán érdemes lenne elbeszélgetni vele. Meghívott, hogy amíg ott vagyok, lakjak nála. A gazdaasszony valami kimustrált magyar katonatisztnek az özvegye volt, aid nagyon fömmordta az orrát. Amikor a plébános nem volt otthon - harmadik napja voltam ott -, mondja ez az asszony, hogy koldus nyomorultalt idejönnek és belőlünk akarnak megélni. Ott is hagytam a plébániát. A Mauer Rezső bácsi azt mondta nekem, hogy Bécsben lakók megkérték, őrizze a házukat, én este menjek be, ott meg tudok aludni, de reg40