Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

1. szám - MŰHELY - M. Kozár Mária: Muravidéki gyökerek. - Szúnyogh Sándor szlovéniai magyar költő, újságíró Helytörténeti munkásságáról —

adott a költőnek, amely szerint Attila, hun fejedelem felesége - Kerka belefúlt a hirtelen megáradt folyóba, amely aztán róla kapta a nevét: „Boros amforák nedvétől/dalol egész Pannonia,/Kerka királynő sikolya/ suhan az éjben tova." A Halicanumról szóló vers megírásához előzetes helytörténeti kutatásokra volt szükség. A „Csontos" helynév a lendvai várdomb oldalán fekvő jelöletlen tömegsír. Ide temették állítólag a török időkben a vár ostrománál elesett katonákat. Az eső néha kimossa a csontokat. Erre utal az első verssor: „A Csontos bordái rámnevetnek". A továbbiakban a történelmet idézi: „Attila hada tovarebben/ Áradó patakok iszapja/ csillogó sarkantyút rejt./ Kelta kohászok izzítják vérem/ nyugtalan szemem római üstökös/ után köröz/ Halicanum főterén/ Caesar hadai vonulnak át/ egyszerre feléled a távoli provincia." A vers befejezésében a vidék lakóinak gyökereikhez való ragaszkodásáról vall: „bárhova visz is sorsunk,/ lábunkat törve is hazarontunk." Szülőfalujáról szóló versében pedig saját lokálpatriotizmusáról: „szalmakontyos házaid/ vártak engem/ de hiába...én is hűtlen lettem/ te is megváltoztál/ de én még szeretlek". Szúnyogh Sándornak az 1996-os Naptárban megjelent karcolata - A barátság - is bizonyítja, gyermekkori „résztvevő megfigyelései" a mai napig témát adnak írásainak. Egy Idsfiú „barátságát" egy tehénnel csak az tudja így leírni, aki maga is átélte. Riportkörútjai során azt tapasztalta, hogy Zsitkócban (Zitkovci) találhatók a legrégibb népdalok, a legősibb népszokások. Itt még eljárnak lucázni a felnőttek is, a gyerekek pedig betlehemezni és újévet köszönteni. Fenyőlakodahnat is tartottak a kilencvenes években. Az 1993. évi Naptárban a lendvai várral kapcsolatos történeti adatokat, eseményeket és legendáitat publikált. Szúnyogh Sándor számára külön is óriási jelentőségű, felfedezésnek számított a szülőfaluja - Alsólakos - mellett feltárt bronzkori település: Oloris. Ez az esemény ihlette a már említett Muravidéki gyökerek című írását, melyben a földtani ókortól a 18. századig tekinti át Lendva környékének történetét, s a földrajzi nevekben rejlő helytörténeti adatokra is rávilágít. Ismereteit az Oloris című versbe is belesűrítette. A muravidéki gyökerek jobb megvilágításához fontosnak tartja Szúnyogh Sándor a hiedelemvilág feltárását. Az 1992. évi Naptárban a Muravidék hiedelemvilágáról írva megállapítja, hogy „minden falunak megvan a saját titokzatos balladája, meséje, vagy hiedelme. Aranykapu, aranyhattyú, aranyborjú, aranyjuh, aranyeke, aranygyapjú és aranykoporsó szerepelnek a különféle mesékben ...". Nemcsak a muravidéki magyarságra, de minden kisebbségben élőre vonatkozik Szúnyogh Sándor tömör megfogalmazása: „Az ősi gyökerekhez ragaszkodunk és odafigyelünk minden apró zajra, zörejre, nyikkanásra, lópata dobogósra, csobbanásra, záporzúgásra, bíborszínű alkonyokra, nagyanyáink meséire, az áradásra, az elmúlásra és hisszük, hogy ebből fakad számunkra az új élet." 18