Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Ilon Gábor: Egy rendhagyó könyvismertetés. „Való igaz volt..."

tattá (1943). 1943-ban erős, a szülőföldhöz tartozását, vasvári kötődését jelző néprajzi publikációja is megjelent a „Mosdatás" a vasvári búcsún címmel. Ezt az írását a kismonográfia is tartalmazzál A szombathelyi múzeumban töltött egy év alatt újrarendezte az őskori régészeti gyűjteményt és új, a Nemzeti Múzeumban alkalmazott szisztéma szerint leltárkönyvet nyitott, nyilvántartásba vette az őskori gyűjteményt. Szombathelyről a II. bécsi döntéssel visszakerülő Kolozsvárra, az Erdélyi Nemzeti Múzeumba került, ahol szombathelyi tapasztalatait 1944-ig kamatoztathatta. Ide a kor fiataljainak legjobbjait, a jövő nagy reménységeit küldték. Itt - többek mellett - László Gyulával dolgozott együtt. Erdély tragikus elvesztésétől, 1973-ban történt nyugdíjazásáig, ismét a Magyar Nemzeti Múzeum alkalmazottja volt. Tudományos főmunkatárs, az Őskori Gyűjtemény vezetője volt. Nyugdíjas évei alatt is rendületlen aktivitással dolgozott, amit - többek között - egy új monográfia megjelenése (1985) is bizonyított. Régészeti szakmai munkásságának gerincét a kárpát-medencei bronzkor időrendjének bronzokra alapozott kidolgozása jelenti. Ezen alapkérdés problémáinak tisztázására szenteli élete 4 és fél évtizedét. Eredményeit a korszak kutatóinak nemzetközi közössége nagyrábecsüli, könyveit mindenki bibliaként forgatja, még ha többen vitatják is megállapításait. Ezek után nézzük régészeti tevékenységének főbb csomópontjait! A bronzkor kialakulásával kapcsolatos programadó cikkét már fent említettem. 1940-ben és 1945-ben a Vucedoli, 1942-ben a kisapostagi kultúra problémáit boncolgatta. Az utóbbival monografikus formában foglalkozott. A bronzkor időrendjének (kronológia) kérdéseit taglaló könyvét 1943-ban Kolozsvárott jelentette meg. A problémákat tisztázandó nagyléptékű ásatást vezetett az akkor már nemzetközi hírű TószegLaposhalmon. Ezzel kapcsolatos megállapításait 1952-ben hozta nyilvánosságra. A bronzkori „nagyvándorlás" a középső- és késő bronzkor határán, valamint a halomsíros kultúra kárpát-medencei megjelenésének felismerése és leírása (1957) már őstörténészi megközelítést jelzett. Munkásságának ez egyik kiemelkedő és kivételes pillanata; egy történeti esemény bizonyítása és megjelenítése régészeti tárgyi emlékekkel! Ezen közben különítette el, és nevezte el a késő bronzkor egyik új kulturáhs egységét Kelet-Magyarországon, a Gáva laűtúrát. Nagyjából ettől a munkától és évtől kutatói életpályájának új, második nagy szakasza vette kezdetét. Megkezdte a Kárpát-medence középés késő bronzkora bronz- és aranyleleteiiiek monografikus feldolgozását. Mit jelentett ez? A múzeumokat járta, a leletek lehető legteljesebb körét eredetiben tanulmányozta, sokszor évszázadra visszatekintő nyomozáso85