Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

1. szám - Koltai Jenő: 175 éve halt meg Szombathely szentéletű püspöke: Perlaki Somogy Lipót Márton (1748-1822)

1817-ben örömmel írhatta Rómába: kész a székesegyház és a nyugdíjas papok otthona, a Deficientia. Ez utóbbi több mint 40.000 aranyforintért épült, aminek 1/8-át állta a kincstár, 7/8-át pedig maga a püspök! 1820-ban, amikor Grazban és több osztrák egyházmegyében bérmált, papokat szentelt, megfázott, és egészsége soha többé nem jött vissza. Kénytelen volt tehát általános helynököt kinevezni, Bőle András nagyprépost személyében, aki utóda lett. Betegsége ellenére 1821-ben megtartotta az új egyházmegye zsinatát, követve a Nagyszombatban tartott nemzeti zsinatot. 1822. február 20-án, hamvazószerdán, délután hunyt el. Február 26án temették el a székesegyház kriptájában. A PÜSPÖK JELLEMZÉSE Mmdig kiváló tanuló volt, tehetségéhez nagy szorgalom párostűt. A magyar nyelven kívül, amit tökéletesen használt - Kazinczy is méltatta őt e téren! -, kiválóan írt és beszélt németül, latinul, franciáid és olaszul. Hogy 1802-ben a pesti királyi tábla prelátusa lehetett, azt az édesapjától örökölt jogi érzékének és tudásának köszönhette. Legendás és országszerte ismert volt jótékonyságáról, meleg szívéről. Már győri kanonok korában éjjel titokban hordott tűzifát a rászorulóknak. A püspöki palotája mindig nyitva állt, Karicsáról a piacra a palotán keresztül közlekedtek a megrakott szekerek. Naponta találkozott szegényekkel, sokan tudták róla, hogy csak 2 nadrágja, vagy egy inge van. 1809. július 10-én Karoly Ambrus főherceg-prímáshoz írt levelében a napóleoni háborúk kiadásának fedezésére felajánlotta az ezüstből készült, aranyozott mellkeresztjét, arany láncát és egyéb ékszereit. Újabb aranyláncot nem vásárolt: mellkeresztjét egyszerű zöld szalagon hordta. így ábrázolja a székesegyház káptalani sekrestyéjében lévő festmény is. 16 éves püspökségét inkább a szeretet, mint a szigor jellemezte. Altalános szeretet-megnyilvánulására jellemző, hogy a canonica visitatiók alkalmával - az ő korában egészen szokatlan módon - felkereste a protestáns lelkészeket, sőt a zsidó rabbit, a világi vezetőket is, és őket az egyetértésre, a szegények felkarolására kérte. Szelíd szigorral kormányzott. Szegénységénél csak az alázata volt nagyobb. Ez meglátszik a pápához, a királyhoz írt levelem, sőt ez az alaphangja püspöki körleveleinek, megnyilatkozásainak is. Ezért méltán emlékszik rá kegyelettel halálának 175. évfordulóján egyházmegyéje!

1 12