Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1997. (Szombathely, 1997)

2. szám - Salamon Nándor: „Kedves, gyöngéd kis lény ..." - 100 éve született Dési Huber Istváimé -

belül adattár, jövőbeni kutatóhely felállítását is szorgalmazták. Ezek alapján született meg az einlékmúzeum alapító okirata 1976. február 12én. Július 20-án megnyílt a Dési Huber István Emlékmúzeum, az özvegy jelenlétében. A megyei múzeum, a hagyaték akkori kedvezményezettje vállalta a Dési Huber emlékhelyek felügyeletét, ápolását, az évfordulós tiszteletadások szervezését. Ennyi és nem több volt az igényelt „ellenszolgáltatás", de ez a kötelezettség fokozatosan elfelejtődött! Nyolcvanadik születésnapjára politikai jellegű Icitüntetést adott át az özvegynek Pozsgay Imre és Bozsokon köszöntötte a megye nevében dr. Gonda György elnök. 1978-ban Szombathely városa avatta díszpolgárává a képtárépítők díszeklökét. A Magyar Nemzet január 27.-i hírében kiemelte, hogy „a hagyaték ajándékozásával jutott olyan képzőművészeti anyag birtokába (a város), amely már indokolttá tette egy Önálló képtár építését". Gesztusának hasonló tartalmú értékelése olvasható az 1981ben megjelent „Szabadság és Nép" dolamientuinkötelbeii. Öt évvel később a város és a múzeum vezetői tisztelegtek díszpolgáruk előtt. Kilencven évesen a Vas Népe emlékezett meg érdemeiről. Akkor már a Képtár viselte a Dési Huber hagyaték gondját. Én 1984. október 3-án ismerkedtem meg Stefi nénivel. A képek ügyeivel foglalatoskodtunk. Februárban megkoszorúztuk az Ipar utcai emléktáblát és meghívtuk az avatásra. Azt hiszem, a kavargó tömegben nem mérhette fel, milyen inertekben kapott hangsúlyt az életmű a kiállításban, mert nekem címzett leveleiben szaporodtak a kételyek. Nehezen barátkozott meg a szerződésbeli „felajánlja" kifejezéssel s az évfordulós írásból (1987. április 11.) az „ajándékozás" említését hiányolta. Akadtak nem kevesen, akik még később is megingatni próbálták döntésének helyességében, de ezeket fogyatkozó erejére hivatkozva elutasította. A már képtárnak szánt könyvgyűjtemény átvételi-szállítási aktusa még inkább megbillentette hitében. A válogatás közben jött(-ünk) rá, hogy bizony a listázás enyhén szólva, felületes volt. Kellemetlen percek emléke maradt berniünk, de leveleinkben és személyesen tisztába tettük a dolgot. Már a legnagyobb egyetértésben áll apód tunk meg a végrendeletben foglaltait majdani teljesítésében, bár nem hallgattam el, hogy némely dokumentumok sorsa aggasztott. (Budaörsre kerültek. Mi lett velük?) Bizalmatlansága feloldódott, csakhamar „elvtárs" helyett „kedves Nándornak" szólított. A Budakeszi farakások című kép - Amerikából került haza! - megvásárlásának híre, azt hiszem, kevés apró örömei közé tartozott. Nevek mellőzésével, históriájának leírását is rám hagyta. Egyszer aztán figyelmeztetett: „Kaptam egy információt, amely szerint magának nehézségei vannak a mostani művészetpolitikával elleiité27