Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

1. szám - VITA - Csiszár Károly: Válasz az Őrség című útikönyvet ért bírálatra

nálatos módon kimaradt. (A könyv megjelenése után lektorom és magam is észrevettem ezt és több más hibát is.) Amit elfogadok még a bírálatból, az a „districtus" és a „funerátor" szavak elírása (aistrictus, frunerátor a helytelen) valamint a Vasi Hegyhát földrajzi kistáj esetében a ,,-ság" képző helytelen használatát. A kirándulások, gyalogtúrák fejezetnél az a véleményem, hogy a bíráló az előzményeket nem ismeri, mégis alaposan kioktatja a szerzőt. Ezt is tisztázni lehetett volna egy személyes találkozáskor. A kézirat leadásakor - két évvel ezelőtt - műiden megfelelt a leírtaknak. Közben, a privatizáció nyomán, a gazdálkodók az Őrségben is visszakapták erdeiket, - tudni kell, hogy itt a birtok fele erdő volt mindig -, szomorúan tapasztaljuk, hogy tömegesen irtják, vágják az erdőket, holott korábban ezen a tájon ismeretlen volt a tarvágás. A szálas erdőgazdálkodás volt itt a jellemző! 1995. október 6-án az erdészet vezetőivel és szakembereivel bejártuk az őrségi erdőket, sajnálattal láttuk, tapasztaltuk mindezeket, Aid az íróasztal mellett ül, mindezt nem tudhatja. így fordulhatott elő, hogy a Magyar Hírlap 1995. augusztus 15-i számában megjelent riport alapján elmarasztalja a szerzőt Benczik Gyula, miután a leírt túraútvonalon nem találták a jelzéseket és eltévedtek a kirándulók. Arról a szerző nem tehet, hogy közben kivágták a gazdák az erdőt, jelzésekkel együtt! Napjaink gyors változásait bizony nem könnyű követni. Ezért ismét alaposan kioktatja a bíráló az útikönyv íróját. 1981-ben és 1982-ben az akkori „Természetbarát Szövetség" vezetőjével és munkatársaival, több napon keresztül jártuk be a túraútvonalakat. Tehát személyesen ott voltam mind a 10 túraútvonal kijelölésénél. Ezt követően 1983-ban jelent meg „Őrségi túrák" címmel egy kiadvány. Ez 22 oldalon tartalmazza a túraútvoiialakat és jelzéseket. Még ebben az évben megjelent a „Vas megyei tűrakalauz" is a Szakszervezetek Vas Megyei Tanácsa és a Vas megyei „Természetbarát Szövetség" kiadásában. Természetesnek tartottam, hogy az 1983-ban megjelenő Őrség c. útikalauz 4. kiadásában az Őrségre vonatkozó túralehetőségeket leírjam. Ehhez az illetékesek hozzájárulását megkaptam, műit aid a munkálatokban személyesen is részt vett. Ezek a történelmi előzmények. Az új Őrség c. útikalauz kéziratát, valaműit a fent leírt két kiadványt is magammal vittem 1993 őszén Gyöngyössy Péter megyei természetvédelmi szakemberhez. Tőle kérdeztem meg, hogy az őrségi természetjáró túravonalak jelzései rendben vannak-e és a készülő új könyvemben azokat változtatás nélkül ajánlhatom-e? Úgy tájékoztatott, hogy a jelzések megvannak és publikálásuk ellen iiűics kifogása. Tehát a szerző 83