Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

1. szám - IN MEMORIAM - V. Molnár Zoltán: „A szülőföld kicsi és végtelen..." - Urban László (1922-1996) halálára -

Urban László élményvilága elsődlegesen a vasi föld, a sárvári és a városkörnyéki táj volt. Ez a tájébnény, ez a kötődés nála nem csalt egyszerű, lokálpatriotizmus, nemcsak etikai, hanem esztétikai érték is. Sárvár, számára az önmegvalósítás lehetőségét adta. Szabadon hagyott élni, írni, dolgozni - mondta, egy a hetvenedik születésnapja alkalmából vele készült interjúban. Tudta azt is, hogy a boldogság illékony állapotú mind a történelem, mind a magánélet színpadán. Olyan ember volt, aki minden iránt érdeklődött. Képzettsége, szakmai rutinja nem akadályozta, hogy egészen más területekre is kirándulást tegyen. Ilyen nagy szerehne volt például az újságírás, később pedig a csillagászat. Emellett természetesen otthon volt Sárvár művelődéstörténetében, helytörténetében. Az elődöktől ránk maradt adósságterhekből meglehetősen sokat törlesztett. Kutatásokat végzett, szintéziseket hozott létre, tanuhnányokat írt. Részese volt a város egyik nagy vállalkozásának, Sárvár monográfiájának is. Időközben ez a terület is egyre jelentősebbé, a munka igényesebbé vált. Ö az elszürkülés helyett a „provincia" színes kultúráját kereste, amit többségében meg is talált. Ha mégsem így történt, nem röstellte bevallani. Azt mondja a már említett üiterjúban: „...ahogy telnek az évek, múlik az élet, egyre kevesebb lehetőségünk marad az alkotó munkára... el kell mondanom azt is, ha Sárvár monográfiáját a mai ismeretek alapján kellene elkészítenünk, akkor sokkal többet és talán másként is kellene írnunk. Azóta rájöttem arra is, hogy olyan mondatokat is leírtam, amit ma nem fogadhatok el." Bebizonyította, hogy a szülőföld kicsi és mégis végtelen... 1994-ben honisméreti munkájáért a Megyei Közgyűlés kitüntetését, a Pável Ágoston Emlékérmet kapta. Ebben az időben már alig-alig hagyta el otthonát. A szóban forgó kitüntetést is lakásán vette át Sárvár akkori polgármesterétől, Szabó Imrétől. A sok tekintetben puritán életet élő Urban László az élet órarendje szerint eltávozott, de addig lesz köztünk, míg emlékezünk rá. m * * Úgy érzem, nem kerülhetem el a nekrológ személyes jellegű befejezését. A hatvanas évek végén találkoztunk először. Ö akkor - egyéb teendői mellett - a járás körzeti könyvtárainak létrehozásán fáradozott. Hívó szavára habozás nélkül mondtam igent. Nélküle aligha lettem volna könyvtáros. Sajnálnám, ha másként történt volna. V. MOLNÁR ZOLTÁN 75