Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

1. szám - ADATTÁR - Káldos Gyula: Sándor József népköltésgyűjtő (1895-1976)

tem az erkölcsi sikert. Zalagalsán jó aratás volt, mert a csendőrök ott nem székeltek, nem irtották ki a népszokásokat. Zalagalsáról az 1927. év elején el kellett költöznöm, mert az iskola elnéptelenedett, s megvonták az államsegélyt. Zalagalsán kaptam egy kézírásos régi versgyűjteményt lemásolásra. Sok szentimentális vers volt benne. Két Csokonai-féle Lilla dal is volt. A füzetnek se eleje, se hátulja nem volt. Lemásoltam, mivel az eredetit vissza kellett adni. Ráérő emberek majd megállapítják, kik izzadták Id ezeket a verseket. 1927. február elsején Kemenesmagasiba kerültem. Itt pár hónap híján 30 évig gyűjtöttem bizalmas jó embereim segítségével. Különösen kiemelem Szuh Károly bácsi óriási memóriáját. Ez a vígkedélyű, olvasott ember lediktálta a faluban feledésbe merült gúnyverseket. Sok követválasztási kortesnótát is kaptam tőle színes papírra, kutyanyelvekre nyomtatva. Beiktatásomra mondott egy hosszú díszköszöntöt. Az adomák, mókák kifogyhatatlan tárháza volt. Soha, senkit meg nem bántott. Iskolázatlanul is csodálatosan művelt, tapintatos ember volt. Az egész falu apraja-nagyja ott volt a temetésén. Gyűjtésemben felhasználtam az iskolás gyermekeket is. Leírták az öregszülők régi nótáit. Ami egy-egy tanévben begyűlt, vakációban selejteztem, a ritkaságokat gyűjteményembe írtam. Nem vettem el a gyermekek kedvét, ha ismereteket hoztak, a sok selejt között akadt kincs is. A gyermekek sokszor kéltek, hogy a gyűjteményemből olvassak fel szép verseket, balladákat. 1934-ben kántortanító választás volt. Sok volt a pályázó, sok volt a párt. A nép ontotta a gúnyverseket. Ezeket is mind a tanulók hozták be nekem titokban. Sok szerző lehetett a versek nívója szerint. Hallgatott mindenki, mert a csendörök is nyomoztak a pap felkérésére. A papot nem szívlelték az emberek, s annál jobban az orra alá dörgöltek roppant kényes dolgokat. Kemenesmagasi rövid történetét is összeállítottam a községi irattár adatai, szűkszavú feljegyzései alapján. 1956-ban nyugdíjazásomat kértem, a gyűjtést is befejeztem. Vonöckön vettünk házat s ide költöztünk. Voiiöckön lakóházunk renoválásával, építésével járó sok gond, meg az ismeretlenség, bizalom hiánya nem ösztönöztek a gyűjtés folytatására. 1960 február közepén népköltési gyűjteményemet, sok régi könyvet, régi papírpénzt, iskolai bizonyítványaimat, díszes oklevelemet átadtam a szombathelyi múzeum igazgatójának. Kérésemre jöttek ki hozzám. Megszemlélték, felmérték az anyagot, s négy nehéz csomaggal téliek vissza Szombathelyre. A régi könyvek között odaadtam az első magyar újságot, a Magyar Hírmondó, 1780. évi teljes bekötött példányát. Ezt a ritkaságot nagyapám árverésen vette, s halála után én örököltem. 60