Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

4. szám - IN MEMORIAM - Hargitai József: Regős János emlékezete (1913-1996)

tusok leírója, a családi fájdalmak hiteles szemtanúja, az utolsó útra való szomorú kellék készítömestere volt. így, e tudás birtokában álltam sírjánál a uagyrákosi temetőben, a ravatalozó tőszomszédságában, s a szertartás alatt arra gondoltain, hogy vajon O maga elégedett lemie-e e ceremóniával. Megírta, hogy már kiveszett a saját készítésű koszorú a temetőből - igaza volt, egyet sem láttam ott -, viszont Szent Mihály lován családtagjai vitték utolsó útjára, nyughelyére. Az egész falu előtt ígértem meg Gorza Sándor munkásságát méltatva, hogy kiadatlan művei közös összefogás eredményeként megjeleimek. Az igaz emléket, a „halhatatlanságot" írásai jelentik majd az utókornak, Nagyrákos közösségének. NAGY ZOLTÁN REGŐS JÁNOS EMLÉKEZETE (1913-1996) A születés és a halál dátuma - 1913. december 30-a és 1996. június 17-e - közé eső 83 esztendő egy tevékeny, küzdelmes és eredményes életpályát zár magába. Ezt futotta végig Regős János, a kiskereskedő szülök gyermeke, a tÖmördi kisiskolás, a csepregi polgárista, az esztergomi érseki tanítóképzős, a néptanító, majd a hosszú évekre a lankadatlan és szorgalmas tanulásnak elkötelezett egyetemista, a tanítóképző intézeti tanár, a középiskolai igazgató, a tanárképző főiskolai igazgatóhelyettes és a nyugdíjas éveiben sem pihenő tudományos kutató. Két fontos momentumot szeretnék életéből kiemelni. Az egyik arra az időszakra esik, amikor még meg sem született. Az anya és az apa házasságkötésük után évekre kivándoroltak Amerikába, hogy megtakarított pénzecskéjükkel hazatérve, itthon tisztes megélhetést biztosítsanak a családnak. Visszatérésük után szinte katasztrófaként érte a szülőket az Amerikában született Margaret nevű leányuk elvesztése. Négy éves 83