Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

4. szám - ADATTÁR - Komjáthy Kálmán: Disznóölések Körmenden

an kevergetni kellett és egyenletesen tüzelni alatta. Mikor már jól kiadta a zsírját, beleállították a füstölni való szalonnát és egy jó 20 percig így sütötték, majd mikor szépen meggörbült, megpirosodott kivették és tepsibe tették. Ettől a csekély kis átsütéstől nyáron finom omlós lett a szalonna. A töpörtyűt zsírnyomóval kinyomták, majd kanállal széttekerték a fateknőben. A bélzsírt külön kezelték és sütését utoljára hagyták, mert szagot hagyott maga után. A bélzsír töpörtyűjéből lehetett sütni a legjobb töpörtyűs pogácsát. DISZNÓTOR Ezzel a munkák zöme már készen volt, sült a hurka, a pecsenye, főtt a leves, benne a finom leveshűs. A káposztás fazék felől is jó illatok jöttek, az asszonynép egy része hozzákezdett a tálaláshoz. A nagy asztalfödelet kinyitották és a szép fehér abroszra tányérok, poharak kerültek és máris az asztalon gőzölgött a finom leves. „Előbb 40 csöppöt meg kell imú - a leves előtt a borból -, nehogy köhögjünk a koporsóban." Míg ráérősen vacsorázgattak, addig az „ügyeletes" zsírsüto és préshurka felügyelő knit ügyeigetett, hogy szépen süljön a zsír és lassan följön a préshurka. Az igazi ünnep még csak ekkor kezdődött, előkerült az elmúlt év minden búja, öröme: visszaemlékezések, tervezgetések, mit, hogyan, miképp kellene. Közben mind több és több étel került az asztalra, dinsztelt máj törtkrumplival, hozzá céklarépa, vagy uborka, leveshús tormával, közben a jó toroskáposzta, de elsők mindig a gyerekek voltak, ők mindent megkóstoltak és ki-ki a kedvenc felnőttje mellett foglalt helyet. Eközben már megsült a hurka és egy jó tállal az asztalra került. ízlelgették, kóstolgatták, dicsérték a készítőjét - ha elsózta akkor szidták - és közben kis „házi pohárköszöntők" hangzottak eh „Esztendőre is adja a Jó Isten", „Rosszabbat sohase vágjunk", „Egészséggel fogyasszátok", „Adjon az Isten aiuiak is, aki ma még semmit sem evett". Énekelgettek és itt előkerültek a régi jó katonanóták, magyarnóták. Aztán lassan le-le csukódtak a fáradt szemek, jóllakva ízekkel, szagokkal telve elindultak, mert már a gyerekek is elálmosodtak. A poharazgatások nem mindig záród talc simán, mert a jól beszeszelt atyafiak néha vitába keveredtek, amely a véres tettlegességig is fajiúhatott, mint az alábbi sírvers is mutatja: „Itt nyugszik Csorba, kit disznótorba vertek orrba, 19 éves korba, utána hullott a porba." 80