Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

4. szám - ADATTÁR - Kercsmár Rózsa: Megmaradni magyarnak

ADATTÁR KERCSMÄR RÓZSA MEGMAEADNIMAGYARNAK Nem csak azért, mert jelenleg egy elbeszéléskötetem megjelentetése foglalkoztat, hanem azért is, mert a közelmúlt és a jelen eseményei kerítettek hatalmukba, az elhangzott beszédeimből szeretnék ismertetni. Ezekből jól érződik, mit kellene tenni a magyaroknak megmaradásukért. A Muraszombati Járás Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Közösségének elnökeként 1991. március 15-én Dobrouakoii megtartott előadásomban többek között a következőket mondtam: A muravidéki magyar nemzetiségi kisebbség tavaly ünnepelte a Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Közösség megalakulásának 15-ik évfordulóját. Ezért akkor a jó gazdához méltóan felmértük az eredményeket, rámutattunk a hibákra és a további útirányt is meghatároztuk. Most, a magyar kultúiümiepen is ezt tesszük. 1990 tavaszán választások voltalt. Közösségünk a Muravidéki Magyar Nemzetiségi Önigazgatási Közösség nevet vette fel, ami azt jelzi, hogy a lendvai és a muraszombati községben (járásban) élő magyarok sorsával az eddiginél egységesebben foglalkozunk. Az eddigi feladatok mellé felsorakoztattuk a határmenti magyarlakta területek gazdasági életének fejlesztését, s mert csakis így tudjuk meggátolni az asszimilációt, ami ezt a maroknyi magyarságot erősen fenyegeti. Közben kialakult a többpártrendszer, a demokrácia szele is fújdogál. Igaz, még erőtlenül. Most mái' nyíltan és bátran beszélünk arról, hogy bizony nem mindig úgy éreztük itt itthon magunkat, ahogy illett volna. Ugyan Szlovéniában az Alkotmány rengeteget nyújtott, de a gyakorlatban nem valósultak meg mindig úgy a dolgok, ahogy az kívánatos lett volna. Itt születtünk, itt vaunak a gyökereink, mégis be sokszor éreztük, hogy teher, hogy többletkiadás vagyunk. Már az iskolában megszállóként mutattak be bennünket a történelem órákon. Arról soha sem beszélhettünk, hogy a felszabadulás utáni években velünk is elbántak. Valóban megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt. Ezt a felfogást kell levetkőznie ennek a vidéknek az eddiginél jobban, hogy a szó szoros értelmében békésen élhessünk egymás mellett, hiszen közös a sorsunk. 47