Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

4. szám - MŰHELY - Antal László: „Egy tanár voltam a sok közül" - Ceruzarajz Nagy Árpád életútjáról —

tott. A Magyarországon gyermekcipőben járó „piros esztétika" helyett valami mással próbálkozott. Ebben német nyelvtudása nagy segítségére volt. 1963 augusztusában átadták Szombathelyen a Művelődési és Sportházat s Nagy Árpádot az intézmény vezetőjévé nevezték ki. Sok ismert név helyett Szombathelyen ismeretlenként, klikkeken kívüliként lett igazgató. „Főként azért vállaltam, hogy az Ungaresca Táncegyüttes elődjét átmentsem Kőszegről. Amikor a ház élére kerültem nem volt sem tapasztalat, sem minta. A ház nemcsak kívülről, hanem belső stiaürtúrájában is prototípus volt. Az új ház mindent jelentett. Színház, opera, hangverseny, koncert, kiállítás otthonra talált benne. Aliogy 1963-ban még mindenre jó volt, egy évtizeddel később már semminek sem tudott marad ektalanul megfelelni. Pedig eljőve telemkor már tíz ütőképes együttesről és ugyanannyi peremkerületi klubról kellett gondoskodni." Még igazgatóskodása idején esztétikát és szociológiát tanult. 1973ban a Tanárképző Főiskola közművelődési tanszékére került. Ismét tanított, de ekkor már szociológiát és kommunikáció-ehiiéletet. „Én soha nem voltam helytörténész. Egy tanár voltam a sok közül. Hogyan kerültem mégis a honismeret közelébe? Nézetem szemit úgy tanítani, hogy csalc prófétálunk, nem lehet. Elő kellett tehát vemieni olyan gyakorlati problémákat, amelyeket művelve tudtam csak oldatni." Tárgyainak metodológiai problémáit tárgyaló jegyzetei mellett indultait meg kutatásai és születtek meg húsai, amelyek honismereti, művelődéstörténeti, szociológiai vetületük miatt oldatómuiilíájának alapját jelentették. így írta meg az Ungaresca Táncegyüttes történetét, az 1938-as Kőszegének szellemi életét, értelmiségének művelődési alaprajzát feltáró munkáit, a kemenesaljai kutatások eredményeit. E témák, helyek hallgatók tudományos diákköri dolgozatainak továbbgondolt témái, illetve gyakorlóhelyei lettek. És ismét keserű lett a szájíz. Itt is - mint Kőszegen - „hergelaufen". Rosszindulat, piszkálódások, feljelentések. „Nem csali üldözött voltam, nem is akartam ebbe a világba tartozni." Tehát újra megteremtette a maga légkörét, a maga létező terét, ahol Nagy Árpád Nagy Árpád tud lenni. Nyugdíjazás, majd óraadói muiüía következett rövidebb ideig. A politikai változásokat megelőző és az azt közvetlenül követő időszakról lelkesen mesél, feledve a magát majdnem halálba küldő betegségét. Hallgatom szíve szeiint való emlékeit a főleg Stájerországból, Kárpátaljára vitt öt segélyszállítmányról, nagy találkozásairól a külföldi küldetéséül, s közben abban bizakodom, hogy ez az egyszemélyes ember- és hontörténet még sokáig folytatódik - az eddigieknél nagyobb nyugalomban. Eddigi életéről a számadást pedig nekünk - akik közvetve vagy közvetlenül de sokat kaptunk tőle - kell elvégeznünk! 46