Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

4. szám - Sipos Endre: Postumus. - Majer Antalra emlékezve -

Vallotta, hogy az erdészhivatás alapja az elmélyült természetszere­tet. Csak azt szerethetjük, amit jól ismerünk. „Ismeretek nélldil úttalan a világ." Az erdész nem a mának, hanem távoli jövőnek dolgozik. Az igaz erdésznek két lelke van: ld kell elégíteni társadalmunk mai szük­ségletét, és emellett fokozottan kell muiikálkockúa a jövőért, az erdők tartós fennmaradásáért és hasznosításáért. Az erdész szakma nagy türelmet kíván a művelőjétől. Az erdő termé­szetes életfolyamata lassú, munkájának eredményét többnyire csak évti­zedek múlva észleli; az erdőt természetes úton újítani és nevelni „Natura sequente nunquain aberrabimus." Csak az erdő sokrétű életének folya­matos változásának ismerete és követése teheti tartóssá, eredményessé az erdész beavatkozásait. Hitvallása volt, hogy az erdész szakmának hite elsősorban a hivatá­siik szeretetéből faltad. Vallotta: az erdők ügye nem választható el a tár­sadalmat éltető környezettől. Csalt örülhetünk, hogy az emberek egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak az erdők felé, segítik az erdészeti munka kibontakozását. Majer Antal az ember, a tanár-professzor, a tudós ezeknek a gondo­latoknak szellemében nevelte 40 éves pályafutása alatt az erdészmémö­kök generációit. Utolsó találkozásuiildtor - a kórházi betegágynál - az volt a kérése, hallgassam meg kedvelt költőjének versét, amit elszavalt ... SZERET AZ ERDŐ „Engem az erdő véd s szeret Utóimon erdők kísértek: tölgyek. Fenyők is. Égig értek. ... S ha majd mélyebbre költözöm, érzéstelen rommá omlottam, egy hang közelről súgja még, Én is az erdő fiija voltam!" (Áprily Lajos) 18

Next

/
Thumbnails
Contents