Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

3. szám - KÖNYVESPOLC - Gyurácz Ferenc: A büki példa

A BÜKI PÉLDA Közhely, hogy nincs magyar család, amely ne szenvedte volna meg a 20. század egyik vagy másik nagy nemzeti megpróbáltatását, a világháború­kat, az országcsonkításokat, a dilctatúráltat, a személyes és a tulajdon­szabadság semmibevételét, a kultúra és az erkölcs tragikus fiaskóit. Nincs olyan magyar település sem - ország- vagy megyehatáron innen és túl -, amelynek kollektív emlékezetét, lakóinak közösségi tudatát és lelkivilágát ne gyötörné máig is parázsló sebként a második vuágháború­ban elesettek vagy meggyilkoltak égető hiánya. Különösen érvényes ez az idősebb nemzedékre, amelyek tagjai között találjuk az elesettek testvé­reit, gyermekeit, egykori barátait, közeli ismerőseit. Akik évtizedeken át magukban hordozták csöndes fajdalmukat, hiszen azt megvallani, a hősök­re emlékezni Rákosi és Kádár rendszerében nyilvánosan nem volt szabad. 1987-től kezdett enyhülni, majd meg is szűnt ez a szégyenteljes til­tás. S bár a méltó megemlékezés, a teljes erkölcsi jóvátétel csak az 1990-ben megválasztott nemzeti kormány idején valósult meg, egyes te­lepülések már korábban is példát mutattak kegyeletből, emberségből és - önbecsülésből. Közéjük tartozik Bük, amely az elsők között, 1988. szeptember 25-én avatta föl azt a márványtáblát, amelyre rávésték a má­sodik világháború büld hősi halottjainak nevét. Egy másik márványtáb­lán ugyanakkor megörökítették a Bükről elhurcolt zsidó mártírok névsorát. A bükiek gyors intézkedése elsősorban Szabó József nyugdíjas tanár­nak, országosan is számon tartott honismereti kutatónak volt köszönhe­tő, aid szívós munkával, nagy körültekintéssel „összegyűjtötte" a két névsort, s előkészítette az ünnepséget, amelyet azonban már nem érhe­tett meg; 1988. augusztusában, 73 éves korában elhunyt. Szervezőmunltája során nemcsalt a neveket derítette ki, hanem való­ságos arcképcsarnokot állított össze a hősökről: fényképpel, a fájdalma­san csonkán maradt életutak tömör összefoglalásával. Ha csak lehetett, föltárta és leírta a harctéri vagy fogolytábori halál, netán a tragikus bale­set körülményeit, idézeteket gyűjtött ld egyes elhunytait naplóföljegyzé­seiből, a frontról hazaküldött leveleiből, s még a témához kapcsolódó verseket is idézte - hiszen a főként paraszti sorból való, egyszerű büld katonák között akadt, méghozzá nem is egy, aid ügyesen verselt, s vers­ben fejezte ki a háborúval kapcsolatos érzelmeit. Az így formálódó népi panteon élé Szabó József nemcsalt a máivánvtábla-állítás előtörténetét tudató rövid előszót írt, hanem egy terjedelmes történelmi tanulmányt is. Ebben kitért az első világháborúban részt vett bükiekre, a világégést követő emlékmű-állításokra, amelyek egyik fejezete volt a büld emlékmű 89

Next

/
Thumbnails
Contents