Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

3. szám - ADATTÁR - Molnár András: A 7. honvédzászlóalj történetéről, 1848-1849. - Tüske Ferenc visszaemlékezése -

azonban sohasem szenteltetett fel, s egy eset kivételével - scwechati csata soha ki nem bontatott.

11 Pápán a tisztikar műkedvelő hangversenyt rendezett, melynek jövedelme zenekar fölállítására fordíttatott. A zenekar meg is alakult, és fennállott a zászlóalj végkatasztrófájáig.

12 Amint híre jött, hogy a horvát sereg a magyar határhoz közéig, megindíttatott a 7. zászlóalj is, és több napi marsolás után Nagykanizsán megállapodott.

13 A horvát sereg előrenyomulása következtében visszavonult Kiskomáromig, hol a legénység tüzelésben gyakoroltatván, az ottani uradalmi hivatalnok és egy nőcseléd véletlenül meglövettek.

14 Innét hátrálva Székesfehérvárra, s aztán Velencére érkezett, hol a szeptember 29[-én] történt pákozdi vagy velencei ütközetig állomásozott. Ezen ütközetben a zászlóalj csak annyiban vett részt, amennyiben az a magyar sereg balszárnyán a tartalék csapatba beosztva lévén, pihenve nézte annak néhány óra múlva bekövetkezett kimenetelét. Másnap visszavonult Martonvásárra, s ottmaradt, míg a három napi fegyverszünet letelt,

13 és csak ekkor indíttatott meg, a már Győr felé tartó horvát sereg üldözésére, melyet egész Magyaróvárig követett, s honnét aztán a parendorfi táborba menni vezényeltetett.

16 Egy estve, rögtöni parancs következtében, Sopronba indíttatott, a hazájokba visszaküldött horvátok üldözésére, hol egy napot időzvén, ismét visszatért Parendorfra.

17 Nemsokára kiküldetett ismét (természetes nem egyedül, hanem mindig más csapatokkal együtt) Székesfehérvárra, hol október 7[-én] a Roth-féle hadtest elfogatásánál jelen volt.

18 Ennek megtörténte után ismét visszament a zászlóalj Parendorfra. Most itt egy ágyútelep megvédésére rendeltetett, melyet két ízben követett Ausztriába, ütközet nélkül, honnét a sereggel együtt ismét a parendorfi táborba tért vissza.

19 Október 28[-án] megindult harmadszor az egész parendorfi tábor, vele a 7. honvédzászlóalj is, mely az október 30-án bekövetkezett schwechati csatában a magyar sereg balszárnyán állíttatott fel. Itt kibontatott a zászló, zászlótartó volt báró Buttler, ki dacára annak, hogy az ellenség ágyúgolyói és rakétái soraink közé csapkodtak, helyéről nem mozdult, bár a parancsnok - most már őrnagy - ismételve hátrálást vezényelt. (A tisztikar nyilatkozata.)

20 Később mégis visszavonulni késztetvén, a legközelebbi faluban torlaszolta el magát a zászlóalj,

81 mely körül nehéz német lovasság mutatkozott, de lövést vagy támadást nem tett. Estefelé a faluból kivonulván, a 7. zászlóalj csatarendbe állíttatott fel, de nemsokára egy lovas segédtiszt érkezett, ki jó közel hozzánk hangosan azt monda, hogy „es hat sich heute jemand schlagen lassen",

32 és a visszavonulási parancsot a dandárnoknák

23 átnyújtá. Egy emberünk sem veszett el, még csak meg sem sebesült. A schwechati csata után visszament a zászlóalj gyors menetben Köpcsényen át Pozsonyba, hova a sereg maradéka gyülekezett. Itt mintegy 12000 ember összpontosíttatott Simunich tábornok serege visszaveréséi-e, kik között néhány kaszás csapat is volt.

24 A magyar tábor Pozsonyból ki70