Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

3. szám - ADATTÁR - Molnár András: A 7. honvédzászlóalj történetéről, 1848-1849. - Tüske Ferenc visszaemlékezése -

egy részét hasznosította Bona Gábor is a szabadságharc tisztjeiről készített monográfiáiban.

1 Dudás Ödön eme kéziratgyűjteményében található az alább közreadandó kis visszaemlékezés is, amelyet Hermann Róbert barátom, a Hadtörténeti Intézet tudományos munkatársa fedezett fel, és engedett át közlésre - amiért neki ezúton is köszönetet mondok I Amikor Dudás a Vasárnapi Újság 1877. évi 34. számában felhívást tett közzé, amelyben adatoltat kért a szabadságharc egykori tisztjeitől (és tisztjeiről), az újságcikkre felfigyelt Kolozsvárott az 51. cs. kir. gyalogezred ezredorvosa, Dr. Tüske Ferenc is. A császári egyenrulia alatt megdobbant az egykori honvédorvos szíve, és levelet írt Dudásnak. 1877. szeptember 12-én kelt levelében azt kérdezte, hogy Dudás a honvédorvosokat (akik tiszti rangban szolgáltak) is felveszi-e készülő művébe, és ha igen, milyen módon kívánja az egyes adatokat közölni. Tüske megírta, hogy 1848. júniusában nevezték ki hadnagyi ranggal a 7. honvédzászlóalj orvosává. „Képes vagyok e zászlóalj összeállításáról, parancsnokáról, tiszteiről, valamint tevékenységéről és elfogatásáról több adatokkal szolgálni, éspedig minden elfogultság nélkül, mert a mindenre figyelő orvos, mint ilyen, tudvalévőleg oly események birtokába is juthat, melyek mások előtt titokban tartatnak" - ajánlotta magát Dudás figyelmébe. Dudás első válaszlevelét nem ismerjük, csalt annyit tudunk, hogy egy év elteltével, 1878. szeptember 24-én írta meg Tüskének, miszerint „életleírási" formában kellene a visszaemlékezését elkészíteni. Az ezredorvost aggodalomba ejtette ez a kívánság. 1878. október 7-i levelében az alábbiakat válaszolta Dudásnak: „Az életleírási forma, reám nézve, ajánlatomat nagyon megnehezíti, miután, mint tudni méltóztatik, én sorhadbeli tiszt vagyok, kinek a katonai rendeletek folytán szigorúan meg van tiltva hírlapokba írni, és felsőbb katonai hatóság engedehne nélkül politikai dolgozatokba részleteket közölni, ennélfogva abbanhagytam az egészet, nem akarván magamat oly compromissio alá juttatni, miáltal tán további elohaladásom kárt szenvedne, mert az életrajzban nem kerüllietném el személyeket, kik még most is élnek, s azoknak tetteit egész valóságban megemlíteni, amivel tán egyeseket, kivált a zászlóalj utolsó catastrofája idején, az igazság kimondása által sérteni el nem kerülhetném. " Tüske leírta még azt is, hogy az első levelezésült óta még egyszer átolvasta Wilhelm Rüstow: „Az 1848-1849-diki inagyar hadjárat története" c. (magyar fordításban 1866-ban megjelent) művét, és ismét meggyőződött róla, hogy a 7. honvédzászlóaljról és Lipótvár ostromáról Rüstow 67