Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

2. szám - Balogh Péter: A szombathelyi evangélikus templom története

ső „ásóbökés" 1895. március 28-án volt, Zimmermann Károly gondnok „legyen áldás a munkán" - mondata kíséretében. Az alapkőletételre ünnepélyes keretek között 1895. május 8-án 10 órakor került sor. Az építkezés jó ütemben haladt, vele párhuzamosan készítette Baditz Ottó festőművész az oltárképet, a Peppert műhelyben folyt az orgonaépítés és a harangokat is munkába vették Seltenhofer Frigyes soproni öntödéjében. A gyülekezet lelkipásztora szinte minden idejét az építkezésen töltötte, fáradtságot nem kímélve intézte és ellenőrizte az építkezést az első téglától az utolsó szegig. A szépen emelkedő templomot nem kísérte osztatlan öröm a katolikus városban, néha rosszízű híreket is keltettek, a sajtó ritkán írt rólal Végül a kis gyülekezet erőfeszítéseit siker koronázta és kitűzhették a felszentelés időpontját. Ez a nap 1896. augusztus 25-e volt. Az egyházközségi iratokban ezidáig nem került elő olyan utalás, amely a felszentelés eseményét a millenniumi ünnepségekkel hozta volna összefüggésbe, de a hivatalos programban sem szerepelt. (Nem lehet kizárni, hogy véletlen egybeesésről van szó.) A felavatási ünnepségre, amelyre Kiss János lelkész előzetesen számos meghívót küldött ki, sokan eljöttek, helybeliek és vidékiek egyaránt. A felszentelésen ünnepi beszédet mondott Gyurátz Ferenc evangélikus és Antal Gábor református püspök. Ezzel is kifejezésre jutott, hogy közös protestáns gyülekezetről és istenliázáról van szó, ami a templom díszítésén is megnyilvánult, hiszen a toronycsúcson a kereszt és a csillag együtt ékeskedett, míg a színes üvegablakok mezőiben négy reformátor: Luther, Melanchton, Zwingli és Kálvin arcképe kapott helyet. A templom révén a város egy jelentős középülettel gazdagodott. Elhelyezése városképileg nagyon szerencsés. Az Operint utca tengelyében jelenik meg szinte felkiáltó jelként, kellő rávezetéssel, egyben egy - akkor is, ma is - fontos forgalmi csomópont háttereként. Szerepe ezzel még nem ér véget, mert egy újabb utca, a Kálvária utca kapujaként lép elő, sőt lényeges városképi elem az oladi dombról nézve, vagy Körmend felől közeledve is. Ha el kell helyezni művészettörténetileg, mindenképpen a késői eklektika szülötte. Jól ötvözi magában a neoromán és neogótikus stílusjegyeket. A tervező feltehetően eleget tett a megrendelők kívánságánalt, akik a templomot a 19. sz. végén e két stílus megjelenéseként tudták elképzelni, s amelyhez bizonyos előképek pl. a körmendi, kőszegi templomok szolgáltattak jó példát számukra. A román formanyelvet az íves lezárása bélletes kapuk, a szemöldök feletti domborművek, a félkörös záródású ikerablakok, az ívsoros díszítés a párkányok alatt és a karzatokon, az erőteljes lábazat és a kőkváderekre emlékeztető homlok78