Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

2. szám - Melega Miklós: A századfordulós Szombathely infrastruktúrájáról

modern tömegközlekedési eszköz, a villamos Budapest és Pozsony után - Magyarországon harmadikként - Szombathely utcáin jelent meg 1897ben. 1908-ban a magyar városok 20 %-a rendelkezett világításra, fűtésre és ipari célokra használt gázvezetékkel. Szombathely a legelsők között, még 1873-ban létesített utcai gázvilágítást; elektromos árammal működöt pedig 1895-ben. Szombathely úttörő szerepet vállalt az általános csatornázás kiépítésével is, mely 1908-ig Magyarországon mindössze a városok 13%-ában, 18 településen valósult meg. Ugyanebben az időpontban a magyar városoknak csak egyharmada rendelkezett régebbi vagy újabb vízvezetékkel. A szombathelyi rendszer a kor egyik legmodernebb létesítménye volt, (A vízvezeték vízgyűjtő galériát még ma is használják.) Farkas Kálmán, az országos hatáskörű közegészségi mérnöki szolgálat főmérnöke így nyilatkozott róla: „a szombathelyi vízvezeték az ország legsikerültebb vízművei közé tartozik úgy a víz tisztasága és jósága, mint annak bősége tekintetében.' Az Éhen Gyula polgármestersége alatt megvalósult általános utcáburkolás országos viszonylatban is kimagasló teljesítmény volt. A szilárd anyaggal fedett területek nagyságát tekintve 1908-ban a 19. helyen állt a városok között. Az aszfaltterületek alapján az országos rangsorban a 8., makadám burkolatok alapján a 4. helyet foglalta el. Az utcarendezések, fejlesztések átformálták a várost. Szombathely nemcsak közművei tekintetében, hanem külső képében is modern várossá vált. A közműhálózat kiépítésekor a városvezetőség törekvése arra irányult, hogy a létesítményeket saját kezelésbe vegyék. Nem akarták, hogy azok profitra törekvő vállalatok kezében maradjanak. Ezért Szombathely maga kezelte, tartotta fenn a csatornahálózatot, a vízvezetéket és a város utcáit. Ettől remélték, hogy „...a magánfogyasztó közönség érdeke is megóva lesz. Kvassay Jenő is kiemelte, mintául állította a korabeli városok elé Szombathely példáját, nemcsak a létesítmények korszerűsége tekintetében, hanem amiatt is, hogy a város „közegészségügyi munkálatait nem szolgáltatta ki a vállalkozók nyerészkedésének, hanem házi kezelésben, olcsón maga készítette el és tartja üzemben. A közműhálózat kiépítésekor volt még egy nagyon fontos momentum: a tervezéskor és kivitelezéskor a döntéshozók hosszú távon gondolkodtak. A közműveket a még kevéssé kiépült utcákba is bevezették. Sok helyen kiépítették a csatornák becsatlakozó csöveit egészen az üres házhelyek széléig. A vízvezeték eleve nem a korabeli lakosság, hanem - a kibővítés lehetőségének biztosításával - egy 30 ezres város igényeinek megfelelően készült. A városvezetés tisztában volt a többletberuházások terheivel, de megtérülésével is. Az infrastruktúra- tel építéssel óriási lökést adtak egyes 40