Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

2. szám - Kiss Gábor: Az ikervári 10-11. századi temető

közül négyet in situ állapotban tudtunk rögzíteni. Több kevesebb nyilat még további kilenc temetkezés rejtett. Az eszközök közül a szép formájú tűzcsiholó vasak, kovakövek, árak, kések, egy becsukható borotva és egy juh bokacsontból készült dobójáték egy darabja említésre méltó. ÉRTÉKELÉS A feltárt leletanyag térképezése alapján a temető időbeli fejlődéséről a következőket lehet elmondani: Először a temető középső sávjának északi felében, a domb legmagasabb részén temetkeztek. Itt található a íjastegzes harcosok zöme és az egyetlen lovastemetkezés, továbbá a véretekkel díszített ruhákban eltemetett nők és leányok javarésze. A temető ezen része tehát az idősebb (10. század második fele - vége). Ezt a részt mintegy félhold alakúan - keletről, délről és nyugatról - körülöleli a temető szélső ívét képező, időben fiatalabb (a 11. század első felére keltezhető) sáv, amelyben a huzalkarperecek zöme, a lunulák, az S-végű hajkarikák, a füles gombok, a pántgyűrűk, stb. előkerültek. A temető időrendi besorolásához érdemes megemlíteni, hogy annak leletanyagából teljesen hiányoznak a 11. századin egyébként jellemző vastag huzalú vagy bordázott S-végű hajkarikák, és egyáltalán hiányoznak a vastaghuzalű ékszerek. Ezzel teljesen egybevág, hogy az egyedüli korhatározó érem - II. Boleszláv (967-999) cseh király dénárja - is a temető nyugati szélén fekvő egyik sírból került elő. A temetőt valószínűleg már a 11. század közepe táján felhagyták, ami arra utal, hogy a fontos rábai átkelőhely ellenőrzésével megbízott közösséget viszonylag hamar keresztény hitre térítették. Erre utalhat talán az egyik leányka sírból előkerült és egykor a nyaltban hordott kis ólom kereszt is. A település népessége számára új temetkező helyet már az újonnan felépített templom mellett jelöltek ki. A Képes Krónika 114. fejezete szerint 1073-ban Salamon király Ikerváron töltötte a Karácsonyt. Ezen az ünnepen nyilván magát a templomot is meglátogatta, amelynek ciiitermében már ekkor több frissen elhantolt sír is lehetett. Az egyedül szóbajöhető és a jelenlegi település központjában álló ma Szent György titulusű templomban eddig régészeti vagy műemléki kutatás nem folyt, csupán egy a hajó déli oldalán az utolsó renováláskor megtalált Ids román ablak utal a templom régiségére. Az ikervári temető feltárásán még három, a temető használata utáni időre, de még az Árpád-korra keltezhető kemence is napvilágra került, az egyik belsejében és környékén nagy mennyiségű vassalakkal. Ez talán hevítőkemence lehetett. A régi temető területe tehát a későbbiekben a település részévé vált, rajta már a mindennapi élet építményei állottak. 24