Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

2. szám - Részlet Vas vármegye törvényhatósági bizottságának 1896. május 9-én megtartott ünnepi közgyűlésének jegyzőkönyvéből (forrásközlés)

ben nagy királyaink alatt nem egyszer vezérszerepet viselt, a kereszténység nagy társadalmába, melyben királyaink apostoli joggal foglaltak helyet. De bármely becses palladium volt is a nyugati kultúra, a magyar nemzet egyéni jellegét az európai népcsaládJbk közt csak úgy tarthatta fenn, ha megóván nemzeti szellemét, a magyar kultúra megteremtésére törekszik. Inter arma silent Musae, a lefolyt évszázadok, midőn a magyar nemzet a nyugati kultúrát támadó kelet elleni védelemben, az első harci vonalon állott, erre alkalmasnak alig kínálkoztak, azért dicsőség és hála azoknak, kik ezekben a súlyos megpróbáltatásokkal járt századokban ébren tartották a nemzeti szellemet s drága hagyományként oltották azt szívünkbe, hogy az első ezerév utolsó századában - a gondviselésbe vetett bizalmon kívül - az egységes magyar állam eszményképével s emelkedő nemzeti kultúránk védőbástyáival megerősödve léphet át nemzetünk a jövő századokba. Sok sorscsapás, veszteség és gyötrelem érte ezt a hazát, de ha egy nagy nemzet hatalmas vezérlő államférfia elmondhatta nemzetéről: „hogy mi nem félünk senkitől, csak az Istentől" - úgy méltán elmondhatja a magyar nemzet, hogy minden sorscsapást emelt fővel viselt el, mert az isteni gondviselésbe vetett bizalma biztosítja számára a jövőt. A nagy feladatok, melyek szolgálatában a nemzet alig hogy el nem vérzett, ma már letűntek, de az a nagy missfzjió, melynek betöltése a múltban is létfeltételünk vala, napról-napra mindinkább előtérbe lép. A nagy európai népcsaládok közé beékelve - szétválasztó vonal ez a nemzet a kelet és nyugat között, de önálló magas műveltsége mellett összekötő kapocs is közöttük, mely a civilizációnak a legüdvosebb szolgálatot teszi. Hogy e missfzjiónak megfelelhessen nemzetünk - ha már nyelvben egységes nem lehet - legyen egységes szervezetében, intézményeiben és törvényeiben, s legyen főleg egységes a hazaszeretetben s a trón iránti hűségben. Az erkölcsi alap melyen állunk, az államfenntartás hazafias kötelességérzete, párosulva szabadság szeretet, alkotmányosság és a törvény tiszteletével. A fegyverek, melyekkel küzdünk, ügyünk igazsága, mások jogainak tisztelete s az ellenvélemény méltányos elbírálása, mindig azzal a tántoríthatatlan elhatározással, hogy amit a magyar állameszme s a magyar birodalom egysége megkövetel, azt jó és balszerencse közt kiküzdjük s igaz utunkról sem féltékenység, sem előítélet által eltántorítani magunkat nem hagyjuk. Ebben rejlik a magyar nemzet erőssége s ebben az erőben találjuk fel nagy missfzjiónk megoldásának, ha kell, zártörő kulcsait. Voltak ezeréves állami létünk alatt nehéz idők, melyekben nem egyszer államiságunk, önállóságunk, nemzeti létünk forgott kockán; fenyegette gyakran külellenség megsemmisüléssel e nemzetet, még többször belviszály alapjaiban rendítette meg e hazát. De a nemzet géniusza s a gondviselés őrködő keze elhárította a támadó külellenség vészthozó rohamát, vagy csakhamar behegesztette ádáz dühével ejtett sebeket s nem engedte, hogy belviszály, sőt még a vallásháborúk sem, melyek lángba borították Európa nyugatát, gyógyíthatlan nyomokat hagyjanak e hazán. 15