Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

2. szám - Csorba László: Látszat és valóság - Magyarország anno -

határozni, hol állhatott Magyarország a korabeli világmezónyben. Jobb megoldásnak látszik annak világos elhatárolása, mely területeken pro­dukált az ország a korabeli piacgazdaság élére jellemző mutatókat, és hol éltek tovább szívósan azok az archaikusabb formák, amelyeket a ké­sófeudálls viszonyok maradványaként tart nyilván a historiográfia. Mi­ként az európai periféria számos más országa, Magyarország is egyszer­re mutatta a fejlett és az elmaradott ország szünptómáit attól függően, gazdaságának és társadalmának melyik szelete került a vizsgálat fóltu­szába. Sommás ítélkezés helyett tehát óvatos mérlegelést javasol a szakkutatás, másképp e területeken is reménytelenül bogozódna össze a látszat és a valóság ... Látszat és valóság ellentmondásaira persze nem csupán a gazdaság­ból, hanem a millenniumi kor közéletének bármely pontjáról hozhatunk tucatnyi példát. Ott van mindjárt a haza háza. Bár a június 8-i ünnepi ülést a kupolacsarnokban tartották, valójában még további nyolc (!) évig kellett várni, amire a képviselők tényleg beköltözhettek a Steindl Imre tervezte neogótikus palotába. Még fájóbb a politikai erkölcsökben jelent­kező durva ellentmondás. Apponyi Albert gróf 1895 legvégén „Treuga Dei"-t ajánlott a kormánynak az ünnep tiszteletére. Miként a középkori egyházi előírás - Isten békéje! - a hét bizonyos napjaira megtiltotta a fe­udális kényurak hátaimaskodásait, éppúgy hirdetett politikai fegyver­szünetet az ellenzéki Nemzeti Párt vezetője a millenáris esztendőre. Bánffy Dezső miniszterelnök, az erőszakosságairól hírhedt „dobokai ba­sa" élvezte is a látszatbéke előnyeit, de nem vont le belőle semmiféle morális konzekvenciát. Az 1896 őszi választásokon olyan kegyetlen ter­rorral igyekezett kipofozni az ellenzéket a törvényhozásból, hogy meg­kérdőjelezhetővé vált a kormánypárti többség legitimációja, miáltal egyenes út nyílt az obstrukcióhoz, a parlamenti élet krónikus századvégi válságához és lejáratódásához. De mindjárt ehhez járult egy még szomo­rúbb ellentmondás. Sajnos egyre kevesebben fájlalták annak az ország­gyűlésnek a kompromittálódását, amely a millennium esztendejében napokat volt képes elvitatkozgatni azon az emelkedett témán, hogy tör­tént-e visszaélés az új fővárosi illemhelyek felállításával kapcsolatos vál­lalkozói pályázat elbírálásakor ... Látszat és valóság millenáris párharcának érzékeltetéséhez azonban hozzátartozik amiak rövid mustrája, a fentebb már említetteken kívül mi minden valódi gyarapodást regisztrált még ez az esztendő. Esetleges sorrendben íme néhány igazi szenzáció: megnyílik a budapesti Vígszín­ház; megindul a forgalom az újpesti vasúti összekötő hídon; a Vérmező­ről az Országházba tartó díszmenetről leforgatják az első hazai filmfcl­vételt, a Somossy-inulatóban pedig megtartják az első mozielőadást; Ha­jós Alfréd két aranyérmet nyer az Athénben tartott első újkori Olimpiai 10

Next

/
Thumbnails
Contents