Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

1. szám - ADATTÁR - Benczik Gyula: Fentő és góré - Hódoltság kori védebni munkálatok emlékei a Felső-Rábavidék dűlőneveiben -

fát, és meg is csinálják viceispán Nádasdy Boldizsár uram és szolgabíró uraim limitatioja szerént. Mely górékat az Rábán, Gyöngyösön, Lapincson és Pinkán és más egyéb vizeken lévő molnárok, az kik, tudni illik, az Rábán innend vadnak, fogják építeni fából, azonok limitatioja szerént, kire minden molnár 22 forint birság alatt tartozik elmenni, bíró uraim által certificaltatván. Pallérok az górék épétésében lesznek: Gosztonnál és Patzona házánál és Tisztamarknál Hertelendy Ádám uram, Hidvégnél, Hidashollósnál és Molnasszecsődnél Svasztics és Nenisem István uraimék és Söptei Pál. Az Rábán tul, ahol találtatik, akárki erdejében, ott vágják az fát, de ne tékozló módon, hanem együtt is, másutt is képes szerént." A nehéz időkben azonban az ilyen döntésnek kevés foganatja lehetett, kitűnik ez Csány Bernátnak a következő év nyarán Csálcányból kelt jelentéséből: „... az Rába soha olyan kicsin nem volt, mint most, akár száz helen menjen-jüjjön által ember rajta szár középig való vizben. Az minémő strázsagóré volt gosztonyi határban, az is eldűlt, igy immár strázsahel nincs. Ha nagyságod kegyelmes jóakaratja volna arra, nagyságod /ima/ Nádasdy Boldizsár uramnak mind az Rábának bevágatása felöl, mind az górénak csiiiáltatása felöl, hogy ha mi esnék az Rábán által, kit az Jóisten ne adjon, ne mondassék az, hogy Rába mellett való gondviseletlenség miatt esett. Azonkívül is azon kérem nagyságodat mind kegyelmes utamat, hogy az hol kelőket bevágatunk, arra parancsolatot /adna/ nagyságod, hogy az ki fölbontja, szekérrel avagy marhával által jár rajta, legyen büntetése. Tavai is az minémő erős helyen való kelőket bevágattam, csordát hajtanak által rajta, legldváltképpen az cseretneki góré táján. Ezer lovas széltében jühet-mehet rajta... most jütt Kanizsáiul polgár, az ki beszéli, erős patkoltatással vannak az ebek, és hogy ide Rába mellé és ugyan által szándékoznak /jünni/. Igaz, hogy sokszor volt olyan pogán ebi szándékjok, de nem segítette Isten reá ükét." 1664 nyarán Köprüli Mehmet hadserege a Felső-Rábavidék fentebb felsorolt strázsahelyeinél mind megpróbálta az átkelést Vasvártól egészen Szeiitgotthárdig, a védelem sikerében azonban az elrekesztett kelőknek és a góréknak szülte semmi szerepe nem lehetett: a török hódítók feltartóztatását, majd kiűzésének feladatát a végvári katonaságtól a gyorsan mozgó ezredek vették át, egy-egy folyószakasz femitiekben ismertetett elrekesztése és őrzése már nem bút olyan jelentőséggel, mint korábban. A vasvári béke mint fordulópont a Rábavonal védelmében 46