Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

1. szám - Hopp Lajos: Mikes levelesköiryvének első kiadása

A mikesi helyes írás bizonyos sajátosságai az író kiejtését tükrözik. A magáimangzók esetében régies, nyelvjárási íze van bizonyos szavaltnak, amikor a mai a helyén o hangot olvasunk egy vagy többtagú szavakban, hangsúlyos helyzetben és szóvégén. Mikes sem jelöli az ö és ü hangok hosszúságát. Mivel az író a rövid ö, ü és a hosszú ő, ű hangokat rendszerint megkülönböztetés nélkül (egyaránt kis vízszintes vonalú ékezettel) írja. Mikes kéziratára a rövid i, u, tízes a jellemző, Szóvégén is rövid u, ü-zés a szokásos; ritkán hosszú í-zés. Az egybeírás és különírás - többnyire a névelőt, az igekötőt, kötőszót, a felsőfokjelét érinti. Mikes gyakran írja egybe az utána következő szóval az a névelőt, az előtte levő szóval az is kötőszót. Rendszerint külön hja az igétől az igakötőt, és az alapszótól a leg- felsőfokjelét. Mikes gyakran hja külön a képzőt, mert az efféle képzett szavak az író korában már egységes szóként élnek a nyelvben. Az indokolatlan különírás annale is következménye lehet, hogy Mikes írás közben gyakran mártogatta, fölemelte a tollat, s nem kapcsolta össze az új vonalat a megszakított vonallal vagy a leírt betűvel; ez a vonalvezetés folyamatosságának megszaltításával jár. A Leveleskönyv javítástípusai keverednek szembetűnő másolási hibákkal és egyéb íráshibáldtal. A levélíró egyes javítástípusai különösen (funkcionális) stilisztikai szempontból, Mikes egyéni stílusának alakulása szemszögéből érdemelnek figyelmet. Az író javítás-módszere valóban stilisztikai gyakorlat, mert a nyelvhasználat módjára enged következtetni; arra, hogy a birtokában levő nyelvi rendszer egyes elemeiből szándékának és az írás változó körülményeinek megfelelően a levélíró melyeket tart jobbnak, hatásosabbnak mondanivalója kifejezésére. A különféle javításoknak és másolási hibáknak az alábbi típusai különböztethetők meg a kéziratban. Gyakori az ékezetek elhagyása, ritkább esetben azok pontatlan fölrakása. A latin, török vagy más idegen eredetű szavalt, helynevek stb. írásakor, helyenként bizonytalankodik tolla, töröl s javít. A francia levélíró-iskola hatása ott kísért, amikor régi magyar szokás szerint latinul keltezett leveleiben néhányszor francia módra leírja a le névelőt, majd áthúzza. Egyes ragok és jelek következetlen alltalmazásában az irodalmi alak térhódítására vall több javítása. A kiejtés utáni írásmód hatásaképpen nemegyszer fordul elő betűehiyelés. A levélíró és fordító munkái alapján valószínűleg módosulásra szorul Szüy Kálmán régi nézete, hogy Mikes „szókincse nem oly gazdag, mint altár Gyöngyösié, akár Faludié, ldk közé az ő kora esik." De abban biztosan igaza van, hogy Mikes szókincse „érdekes és tanulságos nemcsak nyelvjárási sajátságai, hanem sokféle régiessége miatt is. Mikes levelei 14