Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Visnyovszki Gábor: Monográfia Sárvár postatörténetéről

MONOGRÁFIA SÁRVÁR POSTATÖRTÉNETÉRŐL Ez a nagyszerű könyv egy sajátságos bélyeggyűjtői életmű összegzése. Ahogy a szerző írja: „1956-ban külföldre kerülve úgy tűnt, hogy egyedül a magyar bélyeg az, aminek gyűjtésével kapcsolatban tudok maradni szülőhazáinmai". Gróf László e választása azért sajátságos, mert évtizedekkel előzte meg a ma - főleg Ausztriában - egyre inkább meghonosodó helytörténeti íilatéliát. Gyűjtői tevékenységét a szülőváros postatörténetére összpontosította, vagyis szenvedélyesen keresett minden Sárvárral kapcsolatos postai dolíunientumot, elsősorban leveleket, de minden egyéb küldeményt, csomagszállító leveleket, tábori postai levelezőlapokat, táviratokat, sőt a postaszolgálat olyan kapcsolódó elemeit, mint az ajánlási ragjegyek. A dokumentumok fő eleme természetesen mindig a sárvári postakezelést igazoló postai bélyegzés. A szerző az évek során felgyülemlett anyagot kiállítási lapokra rendezve több kiállításon is nyilvánosság elé tárta, egyre bővítve, csinosítva, gazdagítva azt. Tevékenységének elismeréseként a Magyar Filatéliai Tudományos Társaság is felvette tagjai közé, emlékezetes székfoglalóját - Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián - természetesen Sárvár postatörténetéről tartotta. A most megjelent könyv, amelyet ünnepélyes keretek között augusztus 13-án a Nádasdy vár csodálatos barokk dísztermében bocsátott útjára a szerző és a Magyar Posta Rt. Soproni Igazgatósága, valamint Sárvár Város Önkormányzata, ezt az évtizedes munkát teszi közkinccsé. Méghozzá úgy, hogy a könyvet kezébe vevő olvasó egy pillanatig sem érzi úgy, hogy valamiféle száraz, tőle idegen tudományos munkát forgatna. A bélyeggyűjtőket leginkább érdeklő szakmai elemzések - a bélyegzések táblázatai, amely a munka magja és veleje, a sárvári küldemények leírása, bemutatása - érdekesek a nem bélyeggyűjtők számára is. A sorokat mélyen átszövő humánum és a szülőföld mindenütt átsugárzó szeretete olvasmányossá, olykor - túlzás nélkül mondhatom - lebilincselővé teszi az áttekinthetően és logikusan szerkesztett könyvet (a sajtó alá rendezés Feiszt György munkája). Különösen a postahivatal története az, ahol a szerző nemcsak a száraz adatokat, hanem a mögöttük lévő személyes vonatkozásokat, helytállásokat, rövid bekezdésekbe tömörített életpályákat, sorsokat mutat be színesen. Egész könyve a bélyeggyűjtés nemes szenvedélyére épül, mégis túlnő a monografikus és szakmai határokon, szinte sugallva, hogy mindez csak keret, a legfontosabb a történelem - akár egy város szűkebb története, sőt elsősorban postatörténete - középpontjában álló ember. 93