Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

1. szám - ADATOK MEGYÉNK FOLKLÓRJÁHOZ - Komjáthy Kálmán: Körmendi népszokások - A Hagyományőrzők Baráti Köre 1992. évi gyűjtéséből -

mondva felhívta a figyelmet, bogy a szentelt ételnek még a morzsája, hulladéka se kerüljön a földre, állatokat ezzel ne tápláljanak és szemétre se kerüljön. Szorosan az asztal fölé hajolva fogyasztották mindkét napon a reggelit és az abroszon összegyűlt hulladékot egyenesen a tűzbe dobták. Reggeli után jött aztán az ajándékok keresése a kicsik számára, a már sarjadó ftí közé rejtett tojások, nyuszik, bárányok megtalálása. Nem egy esetben értékes tárgyaltat cipőket, ruhát, órát is ajándékoztak. A fiúknak pedig kölnivizet a húsvét hétfői locsoláshoz. A locsolást húsvét hétfő reggel végezték a legények, felkeresve a lányos házakat és bizony a kúthoz kivitt lányokat frissen húzott kátvízzel alaposan megöntözték kisebb versek, mondókák közepette. A nagy locsolásból, öntözésből sokszor súlyos betegség következett, mert a megkergetett, felhevült lány könnyen tüdőgyulladást kaphatott. így aztán a század közepétől fogva környékünkön irikább csak a kölnivizes locsolás volt szokásban, Ids versike mondása közben: Zöld mezőben jártam, kék ibolyát láttam. El akart hervadni, szabad-e locsolni? Szép lányt jöttünk locsolni, Tojást jöttünk koldulni, Szépre nőjön lányuk, Szaporodjon tojásunk. Tréfás kedvű legények, a szódás-szifon elterjedésével ezt is felhasználták, megtöltve szóda helyett kölnizett vízzel és ezt spriccelték rá a lányokra. A locsolásért pirostojás, aprópénz járt, de a lány a neki leginkább tetsző legénynek, szépen hímzett zsebkendőbe takarva adta át, jelezve ezzel, hogy a legény tetszik a lánynak. Az eredményes locsolásból bizony sok szép pirostojás, hímestojás lett. A legények aztán tojásba ütöttek olyan formán, hogy a fal tövébe tett tojástól hátrafelé lépve négy-öt cipőméretnyit lemértek és aztán az előre megbeszélt pénzfajtával lehetett ütni. Az ütő széttett lábakkal, előre hajolt testtel, hüvelyk-, mutató- és középső ujjai közé fogott pénzt a tojásba próbálta vágni. A pénznek bele kellett állni a tojásba, ha kiugrott érvénytelen volt a dobás. Sokszor ecetben főzték keményre a tojást, s így az aprópénzek, egy és két filléresek kipattantak belőle. A hat fillér értékű tojást kömryelmüség lett volna tíz filléressel ütni. A szépen karcolt, hímzett tojást csak tíz vagy húsz filléressel engedték ütni, vagy pedig távolabbról. Előfordult olyan is, hogy a hímes tojásba kézbe ütöttek, olyan formán, hogy a gazdája kezébe fogta és úgy tartotta az ütő elé, aid a megbeszélt pénzzel megfelelő távolságról próbálta úgy eltalálni a tojást, hogy a pénz bent ragadjon. 84