Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

1. szám - ADATOK MEGYÉNK FOLKLÓRJÁHOZ - Komjáthy Kálmán: Körmendi népszokások - A Hagyományőrzők Baráti Köre 1992. évi gyűjtéséből -

Fejszéjük, fúrójuk úgy megálljon helyibe, Mint a szálfa a tövibe. Luca-luca kitty-kotty, kitty-kotty, Tojjanak a tiktyok, ludgyok, Akkora disznót öljenek, mint a várban a szamár, Olyan vastag szalonnája legyen, mint a mestergerenda. Luca-luca kitty-kotty, kitty-kotty, Tojjanak a tiktyok, ludgyok, Annyi pénzük legyen, mint az égen a csillag, Vagy mint a Rábán a kavics. Luca-luca kitty-kotty, kitty-kotty, Tojjanak a tiktyok, ludgyok, Annyi zsírjuk legyen, mint kútba a víz. Luca-luca kitty-kotty, kitty-kotty, Tojjanak a tiktyok, ludgyok, A lányának akkora csöcse legyen, mint a bugyiga korsó, A lányának akkora puncikája legyen, mint a kemence szája, Luca-luca kitty-kotty, kitty-kotty." „Kotkodács, kotkodács, minden napra száz tojás." Szép, kitartó verselésnek sok szép kézzel fogható eredménye volt, mert néhány fillér, gyümölcs, sütemény, mindig akadt számukra. A sütemény nagyobb részét már útközben elfogyasztották és néhány almát is, míg a pénzt a legszigorúbb becsületesség szabályai szerint elosztották. A legvékonyabb hangú gyermek csak ismételgette „kotkodács, mindennapra száz tojás." A legtöbb gazdaháznál megkívánták, hogy a jól megkotyult szalmával hintsük meg az udvart, istállót, ólakat. Az elszórt „Luca szalma" - a babona szerint - bűvös erejénél fogva azt eredményezi, hogy többet tojnak a tyúkok, szebben kelnek a csirkék, szebb borjút borjadzik a tehén, szebb csikót ellik a ló, többet, szebben malacozik a disznó. Lényeges volt még a „Luca-szalmánál", hogy nem volt szabad aznap napnyugtáig felseperni, mert ez a házra hozná Szent Luca haragját. Sokhelyütt aztán előfordult, hogy nem vették jónéven a kora hajnali rendzavarást és bizony elkergették, kiseprűzték a lucázókat. Akik aztán a kapun Mvülre kerülve, visszakiáltották átkukat: „Egy tiktya legyen, az is vak legyen." Ezután aztán jó volt elszaladni a házbeliek haragja elöl. A szentestén Jézuska várásnak a szobába, ahová majd a karácsonyfa kerül, szép térítőre tejszínhabos kávé, vagy kakaó került, mellé mazsolás kalács, kuglóf. A háborús időkben a mazsolát apróra vágott aszalt alma helyettesítette. Az ajándékot hozó Jézuslíát így kellett fogadni és megvendégelni. Az ajándékváró gyermekek esti misére mentek és aján79