Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

1. szám - ADATTÁR - Benczik Gyula: Fentő és góré - Hódoltság kori védebni munkálatok emlékei a Felső-Rábavidék dűlőneveiben -

BESTCZIK GrYUEA FENTÖÉSGÓEÉ - HÓDOLTSÁG KORI VÉDELMI MIJNKÁLATOK EMLÉKEI A FELSŐ-RÁBAVIDÉK DŰLŐNEVEIBEN ­Vas megye földrajzmév-gyűjteményét vizsgálgatva a Rába folyóhoz közeli dűlőnevek között kettő olyant találunk, amelyek első hallásra értelmet­lennek, megfejthetetlennek tűnik. Gasztonyban, messze a falu belterüle­tétől, a Rába kiszáradt holtágai között található a „Góri" és a „Góri­öntis". Hídashollóson pedig - közel ahhoz a helyhez, ahol a Rábán az az Ősi híd feltételezhető, amelyről a falu a nevét kapta (Hydashollos, 1490) ­a különös hangzású „Fentő" dűlő. Magyarázatukhoz hiába lapozzuk fel az etimológiai és tájszótárakat, néprajzi lexikonokat, alig jutunk előbbre a nevek keletkezésének felderítésében. A rejtély megoldását végül a régi hatok, térképek szolgáltatják, amelyekből majd kiderül, hogy a két fur­csa szó mennyire szoros kapcsolatban volt Vas megye mozgalmas 16-17. századi történetével. A RÁBA-VÉDŐVONAL KIALAKULÁSA A török hódítók megjelenése Magyarországon eleinte alig érintette Nyu­gat-Dunántúl területét. Az 1570-es évektől a Szigetvárról, Fehérvárról, indított török rablóhadjáratok azonban már érzékeny veszteségeket okoztak a vidék lakosságának. A kezdeti ldszolgáltatottság ébresztette rá a kor katonai vezetőit arra, hogy a védelmi munkálatok során felhasz­nálják a régió földrajzi adottságait. Elsőrendű feladatnak tűnt, hogy a térség legjelentősebb folyóját, a Rábát, be kell illeszteni a nyugat-dunán­túli védelmi rendszerbe. Katonai szempontok alapján a Rába teljes hosszában felmérések kezdődtek; a legkorábbinak egy 1543. évit tekint­hetünk. A Rába azonban közel sem volt olyan hatalmas folyam, mint a török történetíró Evlia Cselebi mesés elbeszélésében, ahol a császár deákja nemes egyszerűséggel a megáradt Rábát a Nílushoz és az Amu-Darjához hasonlította. Az alig közepes vízhozama folyón a Mohács előtti viszonylagos béke­állapotnak megfelelően számtalan híd, malomgát segítette az átkelést; ezen túl a sok rév és gázló - ahogy akkoriban nevezték: „kelő" - könnyí­42

Next

/
Thumbnails
Contents