Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Benczik Gyula: Őrségi „útvesztő"

a környező települések szeretnék maguknak kisajátítani ezt a turisztikai közhelyet. A könyv szerzője azok közé tartozik, akik rosszul felfogott idegenforgalmi érdekből fejtetőre állítják a történeti valóságot, miszerint a 750 éves Könnend városa és a harmincvalahány falvat számláló cisztercita uradalom központja Szentgotthárd az Őrség „kapui" lennének, ezáltal egy Orség-köuyvben függelékként veendők fel. Ez a mostani kötet ezen is túllép: beveszi még a „kapuk" közé Szentgyörgyvölgyet és Zalalövőt. Az Őrség hipertrófiája vajon még mit tartogat számunkra? Nem lehet szó nélkül ehnemü egy látszatra apró furcsaság mellett sem, hiszen a nagy példányszámú idegenforgalmi kiadványok képesek meggyökereztetni vaskos tévedéseket, minden hitelesség nélkül való állításokat. Feltűnik egy „új" vasi tájnév is a könyv elején: a „Hegyhátság" (11. p.). Ilyen tájnevünk nincs, nem is volt, a Hegyhát tájelnevezésnek -ság képzővel való bővítése helytelen. A magyar nyelvtudomány álláspontja erről ki. Juliász Dezső: A magyar tájnévadás. Bp. 1988. 31. p. (Nyelvtudományi Értekezések; 126.) Néhány szót. kell ejteni a felhasznált irodalomról is. Hiába keressük az utóbbi évtizedek olyan alapmunkáit a könyv fonásai között, mint Patalty László kiváló őrségi egyháztörténete, vagy Avas Kálmámié jó érzékkel összeválogatott és papírra vetett történeteit, Stahl Ferenc levéltári anyagra támaszkodó terjedelmes tmiuhnánysorozatát. A Vas Megyei Levéltár feldolgozatlan helytörténeti cédiüaanyagának zsákmányként kezelése is (egy szóval sem tesz említést erről a fonásról, noha kutatta és a történeti részekhez bedolgozta) alaposan megbosszulta magát: a hibás, hiunoros hatást keltő olvasattól a helytelen fogalomhasználatig minden elképzelhető galiba előfordul a könyv lapjain. Sok kétség merül fel az emberben a kötet egyes állításait olvasva: tényleg van még tollfosztó az Őrségben, siketfajd az erdőkben, rák a Lúgos patakban, vízimalom a Kerkáii, kolostorrom örimagyarősdon, és így tovább? A jó útikalauznak a KRESZ-táblák egyértelműségével kellene eligazítania gyalogtúrák, műemlékek, védett, területek, látnivalók, népszokások sfb. világában, és kerülnie kellene a képzelgést, személyes hangvételt, saját használatra szánt legendatereintést (pl. a Vadása-tó létrehozása körüli érdemek 70. p.). A pontos, hiteles és naprákész Orség-űtikalauzzal még adós a Vas megyei idegenforgalmi könyvkiadás. Ilyen kiadványt mindenki haszonnal forgatna, aki Őrségbe kirándul. (Csiszár Károly: Őrség, f Szombathely, 1994.] 123p. + 1 térk.) BENCZIK GYULA 83