Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Benczik Gyula: Őrségi „útvesztő"

fahídon autóval lehet járni, tőle 300 m-re az erdőszélen gyönyörű erdei faház szalonnasütővel, asztalokkal és fatuskó ülőkékkel. A szomjas ember olthatja szomját, mert a ház mellett jól kiépített ásott kútból ldváló minőségű ivóvíz nyerhető." (40-41. p.) Ez bizony nem fedi a tényeket: autóval nem lehet az országútról a sorompó miatt lehajtani, de a meglepő az, hogy az útikalauz írójának még nem jutott tudomására, hogy a Falco a Dunántúl legnagyobb erdőirtását, tarvágását itt hajtotta végre 136 hektáron. A faháznak és tartozékainak a helyén tíz éve felnőtt az erdei fenyő ültetvény. Nincs szerencsénk a könyvhöz csatolt térképmelléklettel sem, bár ez hasznos újítás lehetne a régi kiadásokhoz képest. A gyenge minőségű fénymásolatot négy-ötjegyű törtszámok borítják, más térképjelet, nem is találunk a települések neveinél. A rejtvény megfejtésénél az olvasó figyelmébe ajánlom a Fürsteufeldnél található „Teugelystily-nyomás ellenőrzés" és a Körmendnél feltüntetett „Üzemmérnökség" feliratokat, ezek talán segítenek a megoldásban. Az Őrség falvainak (?) bevonalkázását biztosan nem a szerző követte el, hiszen ő a könyv szövegében nem egészen ugyanazokat a falvakat veszi fel az őrségiek sorába. Az Őrség határainak szóba kerülésével el is érkeztünk a népszerűsítő Orség-irodalom legbosszantóbb jelenségéhez. A szakirodalomban a 18 örségi falu felsorolása egyáltalán nem okoz nehézséget, hiszen 1388tól 1848-ig, tehát. 400 évig mindig ugyanazt, a területet, értették Őrségen, sőt, az Őrség részletes határjárása is 1400-ból oklevélben fönnmaradt. Mivel e vidék elsősorban történeti kistáj, melynek lakói meghatározott területi kiváltságokkal rendelkeztek a múltban, és Őrség tájnevünk azon kevés földrajzi elnevezéseink egyike, amely a nevében is az Árpád-kor társadalmi viszonyába utal, az őrségi falvak felsorolásának mindig a történeti Őrségből kell kiindulnia, nem pedig földrajzi, néprajzi, növényföldrajzi, meg ki tudja még milyen meghatározásokhoz kell ragaszkodnia. Ispánk, Oriszentpéter, Nagyrákos, Kisrákos, Szaknyér, Pankasz, Szatta, Szála 1Ö, Kerkáskápolna, Bajánháza, Senyeháza, Dávidháza, Kotormány, Hódos, Bükalja, Kapornak, Kerca és Szomoróc ez a 18 község. (Velemér, Gödörháza és Szombatfa csak 1750 körül kerültek az Őrséghez, korábban a felsőlendvai és dobrai uradalom jobbágyfalvai voltak.) A szerző teljesen „parttalan" Őrség-fogalmat használ: egyszer a Repcétől a Muráig terjeszti lei, máshol rögtönözve felsorol 18 falut, de még ugyanazon az oldalon egy másik 18-at (5. p.), a térképmellékleten 22-t, közben megfeledkezik a Szlovéniához csatolt Hódosról, Kaponiakról és Bükaljáról. Tetézi a zűrzavart - s ebben nem csak a könyv szerzője marasztalható el -, hogy divatba jött az Őrség kapuiról beszélni, elsősorban 82