Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Dominkovits Péter: Tankönyv a levéltárról

A második tartalmi egység a diáitok irodalomtörténeti ismereteivel együttmozgó szépirodalmi idézettel a szimbolikusság alapján három történeti segédtudományt, fog egybe; a pecséttan, a címertan, és a zászlótan alapjaival ismertet meg. Mindhárom segédtudomány tárgyalása hasonló szerkezetű. A fogalommagyarázatok után az adott történeti segédtudomány általános és hazai históriai vázlata következik. Az utolsó egység: a kronológia, melynek tárgyalása pont abban tér el a megelőzöektol, hogy az egykori magyarországi gyakorlatra csekély információt tartalmaz. A történelem fakultatív oktatásában minden bizonnyal gyakran használt kötet részletes tartalmi ismertetésétói elállnék, az alapot jelentő szakkönyvek sorát a szerzők a munka végén felsorolják. E részletes bibliográfiához engedtessék meg egy szegény megjegyzés, mely a csekély számú modem magyar, vagy magyar nyelven is hozzáférhető műveken alapul: a könyvészeti források sorából hiányolom Jakó Zsigmond és Radu Manolescu kézikönyvét: „A latin írás története. Bp. 1987. 310 p.", miképpen tán utalni lehetett volna Bálint Sándor életművének egy jelentős részét kitevő, a teljes naptári évet felölelő szakrális néprajzi Icutatásaira, kézikönyveire. Mint jeleztem, a kötet két szerző munkája, s ez erősen észrevehető az egyes tartalmi egységek megírásában is. Míg az első kicsit szabadabb, az azt követőéit szigorúbb szerkezetű fejezetek. A szakirodalomnak és a bennük szereplő, információk súlypontozásában is szerepet játszottál«: a szubjektív tényezők. Ezt illusztrálja az is, hogy a kötetben viszonylag csekély teret kaptáit a céhes élet, a helyi közgyűjteményekben - elsősorban múzeumokban - fenmnaradt emlékei, az egyébként országos szinten viszonylag jól feldolgozott céhpecsétek, céhzászlók köre, és sajnos teljességgel kimaradt a heraldika egy fontos területe, mely még kidolgozója személyében is a Nyugat-Dunántúlhoz kötődik, s ez a Tompos Ernő által rendszerbe foglalt, leírt, Sopron szabad királyi város anyagán alapuló polgári címertan. Végül engedtessék meg, hogy egy-két csupán illusztrációként ahó „ad hoc" jellegű apró megjegyzést tegyek. Nyomdatechnikai szempontból talán kissé, félrevezető a 8. oldalon Vas megye levéltári intézményeit bemutató leírás, hisz a Püspöki Levéltár nem tartozik a Vas Megyei Levéltárhoz. A 20. oldal méltóságsorához írt példa nem a legszerencsésebb, miként, az 57. oldalon a Vas megyei városok címeiéinél a kőszegi kiválasztása sem. Nagyon örülök a térképeken található hosszmértékek m-re történt, átszámításának (33. old.). A hasznos kötet még valószínűleg pedagógusok, levéltáros szakemberek megbeszélésein is boncasztalra keiül, s minden bizonnyal ott egykét további javaslat is el fog hangzani; pl. jó lenne egy fogalomtár a kötet végére Qiiteleshely), egységesebben kéne kezelni a törvény hivatkozás formáját, illetve a bibliográfiai leírást. Az oktatásban betöltött tényleges szerepét pedig valójában a későbbiekben lehet felmérni. 80