Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

4. szám - ADATTÁR - Molnár András: Batthyány Lajos gróf hamisított adóslevele

hadnagy számára; maga kényszerítette bele fiát az adósságok vállalásába. Az arisztokrata körök körül lebzselő zsidó uzsorásoknak csakhamar a fiilébe jutott a hír, hogy a fiatal Batthyány gróf ugyancsak pénzszűkében van. Batthyányiiak két ,jótevője" is akadt: a kanizsai származású Heinrich Mayer, és a frankfurti Leopold Stein bankár állítólagos megbízottja. Néhány ezer forintnyi készpénz, és több, kétes eredetű adóslevél átengedése ellenében - Batthyány bevallása szériáit - Mayer 44.000 forint, míg Stein „ügynöke" 100.000 forint értékű kötelezvényt csalt ki tőle. Skerlecz Borbála, amint hírét vette az adósságoknak, azonnal feljelentette a fiát a katonai hatóságoknál, Vas megyében pedig kezdeményezte, hogy a fiatal grófot nyilvánítsák tékozlóvá. Az anya és fia közti viszony ezzel végleg elmérgesedett, és egy több éves procedúra következett, amelynek során kölcsönösen a nyilvánosság elé teregették egymás (vélt vagy valós) szennyesét. A grófiiénak végül mindössze annyit sikerült elérni, hogy fia nagykorúságáig megtarthatta a törvénytelenül (a végrendelet kijátszásával) megszerzett gyámsági jogot, akkor azonban az örökség túlnyomó többségét (a szalónaki uradalom kivételével) át kellett adni a fiának. Mielőtt erre az aktusra a nagykorúság elérésekor - 1881. február 10én (Lajos gróf 24. születésnapján) - sor került volna, Batthyány már az előző évben érvénytelennek nyilváníttatta a tőle 1828 első hónapjaiban kicsalt adósleveleket. A fiatal grófnak nem volt más választása, így kellett tennie, ha nem akarta megduplázni a birtokait már eleve terhelő, több mint 350.000 forintnyi (őseitől és anyjától örökölt) adósságát. Bár uradalmai évente mintegy 100.000 forintot jövedelmeztek, az állandó kiadások között nem kis terhet jelentett az örökölt adósságok kamatos visszafizetése. Vas megye 18*30. április 26-i közgyűlésén terjesztették be Batthyány Lajos nevében azt (a szombathelyi káptalannál is bejegyzett) ellentmondást, amelyben az ifiű gróf előadta „elcsábításának" történetét, és az 1803. évi SÍ. te.-re hivatkozva érvénytelennek nyilvánította a szóban forgó adósleveleket. Miután az uzsoráskodás korlátozását, célzó törvénycikk 2. §-a kimondta, hogy a nagykorúságukat még el nem ért fiatalokkal kötött „kötelező szerződések érvénytelenek és semmisnek nyilváníttatnak", a Batthyányi korábban megtévesztő uzsorások - a kortárs életrajzíró, Adolf Neustadt szavaival élve - maguk is „becsapott csalókká váltait", mert még azt a néhány ezer forintot is elveszítették, amelyet Batthyány valóban kölcsönvett és „elvert" pozsonyi mulatozásai során. Miután Batthyány nyilatkozatát a közgyűlésen kihirdették, jogilag elrendeződni látszott az ügy. A szóban forgó adósleveleket azonban akkor 59