Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)

4. szám - ADATTÁR - Tóth Péter: Jegyzetek Bitnicz Lajos bibliográfiájához

ti, ..." * A bibliográfiában Od. 29. tétel) hei yesen szerepel, hogy Bitniez közreműködött a Conversations Lexicon magyar nyelvű kiadásában.; ám érdemes lett volna megjegyezni, hogy ugyanitt önálló címszó tárgyalta a szombathelyi tanár nyelvészeti, régészeti írásait és oktatói munkásságát, Döbrentei Gábor méltató szavait követően BitniczrŐl hosszú ideig az Akadémia tagjaként, a Mathematikai Műszótár szerkesztőjeként, a pályázatok bírálójaként és a Magyar Tudós Társaság Évkönyveinek szerzőjeként esett szó. Műfajeknéleti-stilisztikai kötetéről - legalábbis nyilvánosan -jó ideig nem emlékeztek meg. A mű erényeit (bizonyos megszorításokicai) Toldy Ferenc ismerte el évtizedekkel később: „Mélység nélkül, de világosan s a korhoz mérve jó nyelven, tárgyalta Bitniez Lajos a szépnek s a szép előadásnak elméletét (1827), amiért csak az ő munkájával kezdtek némi összefüggő szép tani ismeretek tágabb körben terjedni." Az életmű alapos elemzése ezt követően hosszá ideig váratott (és igazából várat ma is!) magára. Még a részlciitatások is csaknem teljesen elmaradtak. A tekintélyes nyelvészeti folyóiratok közül egyedül a Magyar Nyelvőr hasábjául találtam rövid méltatást, értékelést Bitnitz pedagógiai és literátori tevékenységéről. Talán mondanom is felesleges, hogy ez a tény mennyire méltatlan. Az utóbbi időben is mindössze egy részletesebb tanulmány foglalkozott Bitniez Lajos fő művével. Ez a gondos filológiai elemzés viszont éppen azt bizonyította, hogy a kötet jóval több egy vidéki paptanár elszigetelt, provinciális vállalkozásánál. (Sajnálatos módon ez a tétel kimaradt a bibliográfiái jól.) #• # #• Bitniez kortársainak kézirataiban (naplók, levelek, feljegyzések) többször is szóba került A' Magyar Nyelvbeli Előadás' Tudománya című kötet. Kresznerics Ferenc egyebek között ezt írta róla az olvasónaplójába: „A' munka igen jó Compendium, és a' Magyar Stilisticának Theoiiai ált nézését foglalja magában, kár hogy a' Kántól kölcsönzött methaphysicai füstéi el vagyon homályosítva".** A Kresznerics által említett. Kant-hatás némi magyarázatra szorul. Arra iigyams nincs közvetlen bizonyítékunk, hogy Biüücz első kézből ismerte volna a königsbergi filozófus esztétikai, etikai műveit. Az viszont kétségtelen, és erre utal is könyvének bevezetőjében, hogy főként a német nyelvű retorikák, stilisztikák és műfajelméletek voltak 1827-es kötetének legfőbb - nyilván Kantra is támaszkodó - forrásai. (Ezek közül egyebek mellett. K, G. Schreiter, Eschenburg, Reinbeck, Schott, Pölitz nevét említi.) Nem tudjuk bizonyosan, hogy Berzsenyi Dániel olvasta-e Biüücz művét, de az kétségtelen, hogy 183l-ben a Philosophiai Műszótár előkészületi munkái során a „philosophiai műszavak kiszedése végett kijelelt" kötetek közé javasolta. 45